2010. december 8., szerda

Mosolygós alma

Mikulás napra kerestem finomságokat a zöldségesnél, amikor egy tálból rám mosolygott egy pár alma. És ez most nem költői túlzás! Ez az igazi mosolygós alma, a happy apple! Szerintem zseniális, nem tudom hogyan készült de aznap már jól indult a napom!

Mikulás keksz

A szombati lánybulira így Mikulás közeledtével egy különleges meglepetéssel szerettem volna kedveskedni a lányoknak. A terv fokozatosan állt össze a fejemben. Első lépésben kipróbáltam egy úgy kreatív technikát a süthető gyurmát. Be kell vallanom, nekem évek óta gyengém a piros-fehér összeállítás és amikor megpillantottam ezeket a helyes kis mütyüröket a Praktika magazinban, akkor kitaláltam: ez lesz az idei Mikulás projekt. Mert kézzel készül (na meg szívvel-lélekkel), mert kedves és mert nekem nagyon nagy örömet okoz készíteni! A díszítés tehát adott volt. És igen, a gombhoz passzintottam a kabátot! Ugyanis amikor a kis gyurma díszek készen voltak akkor jött az ötlet, hogy egy adag kekszet befőttesüvegekbe rakok, és a tetejére rakom a helyes kis díszeket. Ha az adott az ötlet, akkor már csak a kivitelezés marad hátra!

Hozzávalók

15 dkg liszt
 5 dkg cukor
10 dkg vaj/margarin
vanília aroma
őrölt gyömbér (vagy fahéj, vagy mézeskalácsfűszer)
1 tojás sárgája


A keksz elkészítése elég egyszerű. Mivel ez egy omlós tészta jó ha minden alapanyag hideg. Én az alapanyagok kimérésével kezdek és gyakran készítek egyből dupla adagot, mert igen gyorsan el tud fogyni a kész keksz. Miután kimértem minden hozzávalót a vajat kis kockákra vágom, mert így könnyebb lesz kézzel összeállítani a tésztát. Ha a vajat vagy margarint nem vettem ki korábban (és általában nem szoktam) akkor az egész műveletet a margarin kiméréssel és felkockázással kezdem, és amíg a többi alapanyagot előkészítem van ideje átmelegedni annyira, hogy már könnyű legyen vele dolgozni. A lisztet a keverőtálba öntöm és mellé öntöm a cukrot (vagy édesítőszert). Ilyenkor szoktam eldönteni, hogy milyen ízesítésű kekszet szeretnék, attól függően teszem bele a gyömbért, a fahéjat vagy a mézeskalács fűszerkeveréket. Tulajdonképpen bármit tehetünk hozzá, amihez csak kedvünk van. Elvileg egy teáskanálnyit de én most már, hogy évek óta rendszeres készítem már bátrabban fűszerezem. Ja igen, még tehetünk mellé egy kis ánizst is de én azt nem kedvelem, ezért ettől el szoktam tekinteni. Hozzáadok még egy kupaknyi vagy teáskanálnyi vanília aromát és a tojás sárgáját. Ezután rádobálom a vaj vagy margarin kockákat és feltűrt ingujjal nekiesek, hogy összegyurmázzam a tésztát. A tészta kb. egy 10-15 perc alatt gyönyörűen összeáll és egy helyes kis cipó formálható belőle. Ez én zacskóba teszem és mehet is a hűtőszekrénybe egy fél órára legalább. Azért is jó ez a tészta, mert korábban meg lehet csinálni hiszen a szaggatással is el lehet játszani. Ha gyorsítani akarunk, akkor pedig betehetjük a mélyhűtőbe is a tésztát. Ilyenkor esetleg jut idő arra, hogy a tojásfehérjéből és porcukorból mázas készítsünk a díszítéshez.
Ha a tésztán kellőképpen lehűlt, akkor kivesszük a hűtőből és kinyújtjuk mondjuk fél centi vastagságúra. Arra figyelni kell, hogy nem nőnek meg a kekszek sütés közben inkább csak pirulnak, tehát ne nyújtsuk nagyon vékonyra mert akkor szárazra süthetjük őket. Miután kinyújtottuk különböző kiszúró formákkal kiszaggatjuk a tésztát és sütőpapíros tepsire rakosgatjuk őket. Az alakzatok közötti távolság nem kell hogy túl nagy legyen, mert nem nőnek, durván egy ujjnyi távolság bőven elég.
A kekszeket 200 fokon 8-10 percig kell sütni.

Ha mázzal díszítjük, akkor úgy néz ki mint ebben a régi Tina konyha számban - ez a kép nagyban motivált a sütemény első elkészítésekor. És amikor a kóstolás is megtörtént bekerült a klasszikus karácsonyi receptjeim közé és immár 3 éve mindig készül ilyen az ünnepek közeledtével!

2010. december 6., hétfő

A Mikulás előtti hétvége

Boldog Mikulást kicsiknek és nagyoknak egyaránt!


Nekem nagyon jól alakult ez a Mikulás előtti hétvége! Először is az ünnepi ráhangolódás jegyében pénteken kisétáltunk a Vörösmarty téri Karácsonyi Vásárba. Csuda jó volt, volt minden ami kellett: hideg, forraltbor, hideg, töki pompos, hideg, sült kolbász és párolt savanyúkáposzta, hideg és kürtös kalács. Azt említettem már hogy nagyon hideg volt?! De ez így jó és szép, így van meg a megfelelő hangulata. Hiszen hogyan is nézne ki forraltborozni és sült kolbász falatozni miközben hétágra süt a nap és izzadunk?? Ugye, hogy kell a hideg! Még nekem is, aki alapvetően nagyon fázós és nyáron vagyok igazán elememben!
Szóval péntek után szombat, amikor is délután kezdődött a szokásos csajos Szex és New York party nem szokványos karácsonyi különkiadás! Közös főzéssel, frenetikus ünnepi menüvel!  Erről bővebben Morzsókánál, hiszen az ő érdeme! Én csak annyit mondok, NAGYON FINOM!!!! Köszi Morzsóka!
A szombati nap már vasárnap hajnalban ért véget, így a vasárnap rögtön egy brunch-al kezdődött. Akik nem tudná  a brunch = ebédbe hajló reggeli! :) Ezt követően tettem egy értékes látogatást a Karácsonyi WAMP-on, ahol két kedves ékszert be is szeretnem! Majd egy laza ebéd után otthoni pihenésbe vetettük bele magunkat. Volt finom délutáni szundikálás, gyertya gyújtás, olvasás, karácsonyi tea iszogatás, pogácsa sütés és társasjátékozás karácsonyi zenei aláfestéssel.
szóval volt minden ami szem, száj és a lélek ingere! Igazán feltöltődtem!
És ma reggel a Mikulás meghozta az ajándékokat is! Cserébe finom kekszet kapott! (A recept is jön hamarosan!)

2010. december 1., szerda

Sajtos baconos csirketekercs

Nagyon szeretem a zöldbabot - leginkább a zöld zöldbabot. Számomra nem létezik jobb köret, mint amikor a  hosszú zöldbab szálak betekerednek bacon szalonnába. :)
Így kezdődött hát a következő étel. De ugye már nem éppen azt a zöldbabos szezont írjuk, és mivel nekem a mélyhűtőben csak darabolt zöldbabom volt így egy kicsit átalakítottam.

 








 
Hozzávalók

1 egész csirkemell
bacon szalonna
sajt (lehetőleg ne trappista legyen, mert nekem ez kifolyt)
zöldbab
burgonya
vaj
tej
fűszerek

Az elkészítést én a csirke mellekkel kezdtem, azt ugyanis már egy nappal korábban összeraktam. A csirkemellet felvágtam egyik oldalát kicsit megfűszereztem, borssal és fűszersóval (sóval óvatosan mert jön még rá a bacon). Aztán beleraktam egy darabka sajtot és összetekertem, majd rátekertem a bacont. Amikor készen volt, hőálló tálba tettem a göngyölt csirkemelleket és dobtam mellé egy-két darabka vajat.
Másnap pedig 180 fokon addig sütöttem,először alufólia alatt, hogy a hús megpuhuljon, átsüljön, aztán addig sütöttem még, amíg megpirult a hús és a bacon.
A baconos zöldbab köretemhez túl rövidek voltak a zöldbabok, így nem szedtem őket kis "csokorba", hanem hőálló tálba öntöttem és szórtam rá egy kis fűszerkeveréket és dobtam közé pár kocka vajat és a tetejére fektettem a bacont. Ezt a hús mellé tettem a sütőben és hasonlóan először alufólia alatt, aztán levettem a fóliát és megpirítottam a bacont a tetején.
A sütőben sült finomságok mellé egy kis krumplipürét adtam még. (A főtt krumplit tejjel és vajjal együtt törtem meg.)
Nagyon finom lett, bár a hús minden elővigyázatosságom ellenére kissé sós lett, amit szerencsére kompenzált, hogy a köretet nem túl sósra készítettem. Igaz finomság a hideg napokra!

2010. november 23., kedd

Bajor szombat

Szombaton végre terítékre került az ebéd, amit már régóta terveztem! Sajnos gyorsan el is fogyott, pedig még bírnék enni belőle.
Ez a finom ebéd is egyike volt a "gasztronómia kísérleteimnek". Az akció fedőneve az lehetne: Barátkozzunk a párolt káposztával. Ugyanis nem nagyon kedvelem a párolt káposztát. Hogy miért? Nem is tudom, talán még nem ettem igazán finomat?! Aztán rájöttem, hogy a "bajor párolt káposztát" igenis nagyon kedvelem, az ugyanis savanyú káposztából készül! (Lehet, hogy nekem savanyú káposztával minden el lehet adni?!)
Mivel volt otthon 2 nagyon finom kolbász és nagyon ráhangolódtam erre a kolbászos, párolt savanyú káposztás finomságra, megpróbálom én elkövetni, hiszen mostanában nincs betervezett németországi kiruccanás. Azaz én nem megyek, hát jöjjön Németország. És jött is, és ismét elvarázsolt a remek ízeivel.
És azért látványra sem utolsó:

Hozzávalók

sütnivaló kolbász
krumpli
vöröshagyma
savanyú káposzta



A kolbászt a mélyhűtőből vettem elő. Nem hagytam kiengedni, hanem egy kis olajjal és vízzel meglocsolva tepsibe tettem és megszurkáltam a tetejét villával pár helyen. Beraktam a 160 fokos sütőbe és 45-50 perc alatt készre sütöttem. Mondhatnám, hogy amíg sült a kolbász volt időm a krumpli és a párolt savanyú káposzta elkészítésre, mert valóban lett volna, de ezalatt elhagytuk a házat. :) De visszatérve neki is álltam megfőzni a krumplit. Ezt úgy ahogy van héjastul megfőztem sós vízben. Amikor megfőtt, akkor leöntöttem róla a vizet, kicsit kihűtöttem (annyira, hogy meg tudjam fogni) és megszabadítottam a héjuktól a krumplikat. Amíg hámoztam, addig egy kis fej hagymát vaj és olivaolaj keverékén megpirítottam, majd a meghámozott krumplit hozzáadtam. Kicsit összetörtem és átforgattam a krumplit a hagymával. A kolbász alól leöntöttem a sütéskor kisült zsírt (félretettem mert még kellett a pároltkáposztához) és a hagymás krumplit beletettem a tepisbe. Így az szépen magára szedte a tepsi aljára pörcöket.
A kolbi alól kisült olajban megpároltam egy kis fej hagymát. A savanyú káposztát és átmostam és kinyomkodtam és úgy tettem a  hagymára, de ez talán nem is lett volna szükséges, mert öntögettem még utána a káposzta levéből, mert nem találtam eléggé savanykásnak. Öntöttem alá egy nagyon pici vizet, megszórtam sóval és fűszerkeverékkel és őröltem rá egy kis borsot, majd fedő alatt pároltam. Tálaláskor rávagdostam egy kis snidlinget.

2010. november 22., hétfő

Gru

Nagyon aranyos és nagyon kedves kis film ez. Nem megvetendő! :) (Eredeti címe: Despicable me)

Nem túl gyakran szoktunk moziba járni, azaz inkább úgy mondanám vannak időszakok amikor többet megyünk és van amikor hónapokig semmi. Egy ilyen "hónapokig semmi" időszak után betévedtünk (na jó határozott szándékkal mentünk) egy másik filmre, amikor arra lettem figyelmes, hogy helyes kis sárga lények árasztották el a mozit. Bevallóm először kis bacilusoknak hittem őket, de már akkor megnyertek maguknak. Aztán láttam a filmet beharangozó poszter. Fogalmam nem volt miről szólhat ez a mese, de az érdeklődésemet felkeltette. És jött a mozi előzetes és megvilágosodtam. Ezt mindenképpen látni kell!
Akkor ugyan még nem tudtam, hogy a sárga lények a MINYONOK, de az igazi minyonnal ellentétben szerettem őket! És mikor elkezdték vetíteni rögtön felkerekedtünk és megnéztük. 3D-ben. Megérte!!!!
Most is szívesen mennék és megnézném újra (hajj de jó is lenne ha nem kéne dolgozni!)

 
Az idilli kertvárosi miliőben, a fehér léckerítéses, rózsabokrokkal szegélyezett otthonok között áll egy fekete ház kiszáradt kerttel. A szomszédoknak sejtelmük sincs arról, hogy a ház alatt hatalmas, titkos búvóhely terül el. Fáradhatatlan, apró szolgáinak hadától körülvéve itt tervezi Gru a világtörténelem legnagyobb rablását. El fogja lopni a Holdat. (Igen, a Holdat!) Gru örömét leli mindenben, ami gonosz. Arzenáljában van zsugorsugár, fagyasztósugár, valamint földi és légi harci járművek, és leigáz mindenkit, aki az útjába áll. Mígnem egy nap szembe találja magát három árva kislány elképesztő akaraterejével, akik olyasmit látnak benne, amit eddig senki más: a potenciális apukát. A világ egyik legnagyobb gonosztevője most összeakad élete legnagyobb kihívásával: három kislánnyal, akiknek neve Margo, Edith és Agnes.

Mogyorós csirke


Meglepődve tapasztalom, hogy egyre jobban kedvelem a keleties ízeket. Persze vannak azért határok, amit egyelőre még nem lépek át (kellenek a jövőre nézve is tervek és célok!), de a mogyorós csirkére egyik hétvégén kifejezetten rákattantam. Volt is otthon egy felbontott doboz sós mogyoró. Ideális volt a helyzet, mivel a recepthez kell mogyoró  viszont nem rajongunk a sózott mogyoróért (ugyanis szerintünk egyértelműen a sózatlan mogyoró a király!!!), ami talán egy vendégségből maradt meg.

Hozzávalók

1 csirkemell filé
1 kis doboz sózott mogyoró
1 kis fej vöröshagyma
1 kaliforniai paprika
olivaolaj és vaj
bors

A hagymát apró kockákra vágtam és a serpenyőben megolvasztott vajon és olivaolajon megpároltam. Amikor elkezdett pirulni, akkor rádobtam a kockára vágott csirkemellet. A husit nem sóztam, hiszen a mogyoró úgyis sós, csak egy kis borsot őröltem rá. Amikor megpirultak a csirkehusi kockák, akkor rászórtam a  sós mogyorót és azzal együtt is pirítottam még egy kicsit. Azután egy nagyon kevés vizet öntöttem rá és fedő alatt készre pároltam a húst. Majd levettem róla a fedőt és rászórtam a csíkokra vágott kaliforniai paprikát. Ezzel már csak összeforgattam, nem pároltam tovább, mert szerettem volna ha a paprika húsa ropogós marad. Rizzsel tálaltam. Nagyon klassz kis ebéd és tényleg 20 perc alatt elkészül.

2010. november 20., szombat

Belga csokitorta


Már hagyomány nálunk a Szex & New York party. :)
(Ugye lányok, ami már 2x megtörtént az rendszeres!!!!)

Ezt úgy kell elképzelni, hogy összegyűlünk a barátnőimmel egy szigorúan csajos estére. Szigorúan pizsamaparty - vagyis ottalvós a buli. Külön köszönet a főhadiszálásért Carrie-nek! :)
Szóval bizonyos rendszerességgel összehozunk a csajokkal egy csajpartyt, van itt minden beszélgetés, italozás, smikelés, bulizás - minden amit el lehet képzeli (és néha persze olyan is amit el sem lehet képzelni)!
A lényeg, hogy a jó hangulat adott! Ehhez jönnek a jó ételek és a jó italok.
Legutóbb éppen sajtfondüztünk és én vittem a desszertet.
4 lánynak el sem tudtam mást képzelni, mint csokit!

Hozzávalók
3 tojás
7 dkg liszt
12 dkg kristálycukor
1 csomag sütőpor
2 pohár joghurt
3 evőkanál kakaó
2 evőkanál méz
15 dkg sütőmargarin
2 tábla étcsoki

A 3 tojás fehérjét pedig kemény habbá vertem. A tojások sárgáját a cukorral összekevertem majd hozzáadtam a lisztet és a sütőport valamint a 2 pohár joghurtot, majd elkevertem az egészet. Ehhez hozzáadtam még 3 evőkanál kakaót (az alkalmom kedvéért az isteni finom Lindt kakóporomból!), valamint 2 evőkanál mézet és a felvert tojásfehérjét.  A 15 dkg margarint 2 tábla étcsokival vízgőz felett megolvasztottam, és egy kicsit lehűtöttem. Ekkor a csokit is hozzákevertem a masszához, nagyon óvatosan, figyelve arra, hogy a hab nehogy összeessen!  Beleöntöttem egy kapcsos tortaformába, aminek az alját kibéleltem sütöpapírral.

Bevallom a sütéstől egy kicsit féltem, mert ez a torta akkor igazán finom ha belül még krémes marad. A sütőmet légkeverésre és 180 fokra állítottam be és 20 percre. Amikor letelt, akkor még sütöttem, még egy 10-15 percet kb. A lényeg, hogy tűpróbánál kicsit még ragacsos, tésztás maradjon  a tű. Bár én fogpiszkálót használtam erre a célra.

Nagyon finom lett! Talán nekem egy picit túl csokis is lett, legközelebb lehet, hogy nem csinálom ennyire "töményre". A lányoknál viszont óriási sikert aratott! Bátran ajánlom minden csokiimádonak, nem fog csalódni!

2010. november 19., péntek

Palacsinta palacsintával

Először egy sós, aztán egy édes palacsinta készült a szombati menühöz.
A sós nem más, mint a klasszikus hortobágyi húsos palacsinta.
Igazából nem tudom hogy jött az ötlet, de arra emlékszem, hogy az egyik szokásos hétvégi reggeli úszásunk során valahogyan eszembe jutott, hogy mennyire ennék egy finom kis adagot. És akkor eszembe jutott - miért ne készíteném el. Gondoltam talán nem annyira bonyolult... :)
(Hát legközelebb már biztosan nem lesz az!!!!!) Én ugyanis hűen követtem a receptet, amit legközelebb már nem tennék. Bár nem a legkönnyebb recepttel kezdtem, de az ízek kárpótoltak! Sőt, nem csak engem, hiszen 5 személyre készítettem. Azt hiszem azt azért ki is merem jelenteni, hogy a konyhámban a hortobágyi húsos palacsinta megmarad különleges alkalmakra!
Hozzávalók:

Töltelék
5 csirkecomb
2 fej vöröshagyma
1 paprika
1 paradicsom
pirospaprika

bors
olivaolaj

Az 5 csirkecombból csirkepörköltet készítünk, ebből készül a hortobágyi palacsinta tölteléke.
A hagymát felkockázzuk és egy kis olivaolajon megpároljuk. Én a mélyhűtőből vettem ki a paprikát és a paradicsomot, felvágtam kisebb darabokra, a paradicsomot meg is hámoztam és hozzátettem a hagymához Együtt pároltam, majd megszórtam fűszerekkel (sóval és borssal) és végül pirospaprikával. Ekkor beletettem a csirkecombokat, felöntöttem annyi vízzel, ami majdnem ellepte és puhára főztem.
Másnap a csirkecombokról leszedegettem a húst és egy kevés szafttal és botmixerrel apróbbra turmixoltam. Nem kell aggódni, nem lett bébipapi állaga.

Szósz
csirkepörkölt szaftja
1 pohár tejföl
1 ek liszt

A csirkepörkölt szaftját leszűrtem és a tejfölös lisztes habarással kicsit besűrítettem.

Palacsinta
20 dkg liszt
2 tojás
0,5 liter tej

olaj

A palacsinta tésztáját összekevertem és 11 palacsintát sütöttem belőle.
A kész palacsintákat megtöltöttem a csirkehússal, aztán behajtottam a szélét és felcsavartam, majd egy hőálló tálba tettem őket. Tálalás előtt leöntöttem a szósszal és sütőben kicsit sütöttem, csak addig míg átmelegedtek a palacsinták. A megmaradt szósszal és sok tejföllel ettük és nagyon finom volt.

Az  édes palacsintás desszert pedig csúsztatott palacsinta volt.

Számomra meglepő módon a palacsinta tésztája nem hagyományos módon készül. Mondjuk okozott is némi fejtörést, hogy hagyományos palacsintából mennyit is kéne sütni, hogy legyen valami kinézete a desszertnek és ne csak egy lapos "palacsinta-torta" legyen. :)
Hát nem az lett, sőt mondhatom nagy sikere volt. És közben rájöttem, hogy én tulajdonképpen nem is vagyok oda érte... De másoknak annyira ízlett, hogy a jövőben is kedveskedek majd nekik ezzel a desszerttel! (Ha szeretnék, ha nem... Remélem azért szeretnék!)

Hozzávalók

5 dkg vaj
5 tojás
2 ek cukor
5 ek liszt
0,5 l tej
20 dkg dió  (bevallom, én nem méregettem, volt otthon egy adag dióm a mélyhűtőben, az mind ment is bele)
fél citrom leve
lekvár
1 tábla csokoládé
5 dkg vaj

A vajat jó habosra kevertem az 5 tojás sárgájával és 2 ek cukorral. Aztán lassan hozzáadagoltam az 5 ek lisztet és a tejet. A végén óvatosan hozzákevertem az előzőleg felvert tojásfehérjét.

A palacsintákat sütéskor nem fordítottuk át, vagyis csak az egyik oldalát oldalát sütöttük meg. Elég nehéz volt kiszedni a palacsintákat, hiszen az elsők különösen ragadtak, illetve jóval lazábbak mint egy normál palacsinta. Ezúton is köszönöm a segítséget hű kuktámnak, aki az össze palacsintát megsütötte (édeset és sósat is)! Végül átügyeskedtük a palacsintákat egy kapcsos tortaformába, azért választottuk ezt mert szállítani kellet a későbbiekben az édességet. A rétegeket először megkentem lekvárral, majd megszórtam a citromlével és cukorral elkevert darált dióval. Az utolsó palacsintát a sült felével felfelé fektettük a torony tetejére, és olvasztott csokival bevontam a tetejét.

2010. november 18., csütörtök

Sütőtökös ré(t/m)es

Néha nagy fába vágom a fejszémet... Na jó legyen inkább fakanál, vagy bármilyen egyéb konyhai eszköz! :) Hiszen itt kérem sütésről van szó.
Érkezett egy ellenállhatatlan kérés, miszerint készítsek sütőtökös rétes. Kis gondolkodás után be is indult a projekt. A kis gondolkodásra azért volt szükség, ugyanis én nem szeretem a sütőtököt. Kitartóan próbálok ezzel a narancssárga zöldséggel vagy gyümölccsel barátságot kötni, ezért minden évben egyszer megkóstolom. És hát eddig annyira kerültünk közel egymáshoz, hogy a sütőtök krémleves azt megeszem. Hát így kezdődött az én sütötökös rétes/rémesem kalandos élete.
Keresgettem recepteket, hogy biztos legyek benne, hogy az eredeti elgondolásom ennek a sütinek az elkészítéséről megállja a helyét.

Tapasztalat nr.1: Az interneten nem sok sütötökös receptet találtam. Van sok, amiben más hozzávaló is szerepel, például tökös-mákos, de olyan ami csak sütötökös olyanból nem sok volt. (Talán nem véletlenül???) Pedig biztosan van létjogosultsága ennek a desszertnek is, és a azt is tudom, hogy a családban is készült már ilyen (bár én soha nem kóstoltam). Mivel attól nem tudtam megkérdezni, aki korábban készített ilyet így maradt az internet, ahol nem volt éppen túl sok találat mint már említettem.

Adott volt tehát egy kisebb, szép körte formájú sütőtök. Fogtam és felvágtam, kikapartam a magjait, meghámoztam. Na ez csak leírva ilyen egyszerű ám! Úgy megküzdöttem vele, hogy az egy normál edzésnek is betudható. Mondom én már itt erősen elfáradtam és a java még hátra volt. A reszelés. Így a reszeléshez igénybe vettem egy kis fizikai segítséget!

Tapasztalat nr.2: Vagy én csinálok valamit rosszul, vagy a sütőtök feldolgozás igeni komoly fizikai erőnlétet igénylő konyhai (vagy talán nem is konyhai?) tevékenység!

Készen van tehát egy tálnyi reszelt sütőtök. Én kinyomkodtam belőle valamennyire a levet, majd megszórtam némi barna cukorral és ízesítettem némi fahéjjal és egy nagyon kis gyömbérrel. Szerintem nyugodtan lehet bele tenni egy kis darált diót. Én is szerettem volna, de elfelejtettem. :( Illetve esetleg egy kis reszelt narancshéjjal is feldobhatjuk.
Tapasztalat nr.3: Itt hiányzott igazán egy jó recept segítsége. Mennyi tökhöz mennyi barnacukor? Mert ugye a "kevés" az igencsak relatív fogalom. Első kipróbálásnál szeretem, ha igenis kézzel fogható (na jó mérleggel mérhető) segítséget kapok. Aztán persze megy az ízlés szerinti dolog is. De ahhoz először ki kell alakítani az ízlést! Ez ugye esetemben igen nehéz, mert nem szeretem a sütőtököt...Szerintem nem is sikerült jól beízesítenem.

Minden készen volt, hogy összeállítsam a rétest.
Kiterítettem egy nagyobb konyharuhát, amit egy kicsit megnedvesítettem. A nedves konyharuhára ráterítettem az első réteslapot.  Megkentem kevés olvasztott vajjal és ráfektettem a második réteslapot. Ismét megkentem olvasztott vajjal, majd rátettem a harmadik réteslapot. A harmadik lap egyik harmadát megszórtam kevés zsemlemorzsával aztán erre ráhelyeztem a tölteléket. A konyharuha segítségével feltekertem a rétest és aztán átügyeskedtem a szilikon sütőlappal (lehet sütőpapír is) tepsibe. A rúd széleitr behajtogattam a tetejét  pedig megkentem olvasztott vajjal. Ugyanígy elkészítettem a másik rudat is. A tetejét egy villával pár helyen megszurkáltam, majd180 – 190 fokos sütőben sütöttem, amíg a teteje megpirul, ez kb. 20-25 perc lehetett.

Tapasztalat nr.4: Hogy legyen valami sikerélmény ebben a receptben a rétes készítése (előre gyártott réteslapból) nagyon jól sikerült, pedig ezzel is először próbálkoztam. Legközelebb ha rétest sütök majd inkább más tölteléket választok, mert ez nem aratott sikert. Azért íme a bizonyíték, hogy az esztétikai élmény az volt, az ízek még hagynak némi kivetnivalót maguk után. Ez ugyanis a ronda, de finom receptek "gonoszabb" iker testvére: a szép, de nem annyira finom ("ehetetlen").
 

Be kell valljam ezt a receptet nem nagyon ajánlanám. Ha valaki tudja, hogy hol és miben követtem el a hibát, azt feltétlenül jelezze, mert nem hiszem, hogy újra belevágok ebbe a receptbe valami profi tipp nélkül!

2010. november 17., szerda

Mézes mustáros csirke

Egy könnyű és gyors ebédnek készült a finom mézes-mustáros csirke és a jázmin rizs.

Hozzávalók

1 csirkemell filé
1ek méz
1 ek mustár
2 dl főzőtejszín
mézes-mustáros fűszeralap
 (aki ezt főbenjáró bűnnek tartja, az fűszerezzen ízlés szerint)

A csirkemellfilét apró kockákra vágtam és megsóztam, megborsoztam őket. Kevés olivaolajon megpirítottam a husikat, majd egy bőséges evőkanál mézet is kaptak. Miután hagytam őket egy ideig együtt párolódni rászórtam a fűszeralapot. Igen, fűszeralapot használtam, mert nem volt túl sok időm és kényelmes volt, meg egy párat kedvelek is az előre kapható alapokból. Alapvetően ez a mézes-mustáros ízvilág nem áll hozzám túl közel, mert nekem valahogy nem jön be az édes és a savanyú vegyítése. De ehhez most éppen kedvet kaptam. Ha nem fűszeralappal készítettem volna, akkor némi majorannát, petrezselymet és szerecsendiót szórtam volna rá. A fűszerek/fűszerelap után leöntöttem egy kis doboz  főzőtejszínnel. A tejszínbe kevertem némi mustárt és egy kis ideig főztem a húst a tejszínes szafttal. Hamar besűrűsödik, szóval  tényleg csak pár perc kell neki.
Ebben a receptben nem is volt semmi bonyolult, egyszerű de nagyszerű. És még nekem is ízlett, bár nagyon oda kell figyelnem, hogy ne legyen túl hangsúlyos az édes (mézes) íz, mert nekem úgy már nem ízlik annyira. Tudom, rosszul vagyok összerakva! :)

Azért hogy bonyolítsam a helyzetemet nem gyors rizs volt a köret mellé. Nemrég vettem egy zacskó jázmin rizst, és ezt főztem meg. Kicsit még szoknom kell a hagyományos rizskészítést, de ehetőre sikeredett elsőre is. És ami a legjobb ebben a rizsben (vagy talán az elkészítésben?!!), hogy nem egy száraz rízskupac lesz az eredménye. Szóval pergő rízsszemekre vágyóknak én nem ajánlom. Habár az is lehet, hogy  csak nálam sikerült így! Minden esetre elfogyott az ebéd és finom volt.

2010. november 16., kedd

Sült oldalas

Sütőzsacskó - a legjobb barát!
És ez az oldalas is úgy készült, hogy előregyártott zacskós fűszerkeveréket használtam. Nem is volt vele sok macera, hamar elkészült. Az oldalast feldaraboltam kis egységekre, beletettem a sütőzacsiba, rászórtam a fűszerkeveréket és egy kis olajat öntöttem rá. Figyelem, a recept legnagyobb része, hogy a sütőzacsi kiszakítása nélkül szépen bevonjunk minden egyes oldalast a olajos fűszerkeverékkel. Ezután már csak be kellett zárni a zacskó száját és pár kisebb lyukat ütni a zacsin - kizárólag azért, hogy a gőz el tudjon távozni!
Az egészet egy tepsire raktam, ahol már várták a főtt és hasábra vágott krumplik, hogy együtt süljenek a sütőben (160 fokon, addig míg meg nem pirul a krumpli).
És tényleg pikk-pakk meg van, az összeállítás kb. 20 perc és ugyan a sütőben még elsül egy 40 percet, de azalatt már csak annyi a dolgunk, hogy néha rápillantsunk!

2010. szeptember 22., szerda

Az ígéret szép szó...+ a morzsás almatorta

Az ígéret szép szó, ha megtartják, ha nem! :)
Azt hiszem ez most igazabb, mint valaha - legalábbis az én kis világomban.

Először is... eltűntem. Szánom, bánom de volt egy projekt ami felemésztett rengeteg időt és energiát. Sajnos nem is úgy zárult, hogy boldogsággal, erővel és energiával töltene el, nagyon nem így. Nem mondom, hogy kudarc lett a vége, talán inkább egy nem megtartott ígéret... És ezt fel kellett és fel is kell tudni dolgoznom.
Addig is igyekszem majd bepótolni mindazt, ami az utóbbi időben igencsak elmarad. És ez hátha gyógyír lesz... Vagy talán ha nem is gyógyír, inkább valami inspiráló és erőt adó mágikus "konyha". :)

Ezért készültem is egy recepttel.
Ez egy sokat próbált favorit, egy jó kis őszi csemege.

Hozzávalók:

Töltelék
50 dkg alma
2 ek citromlé
½ kk őrölt fahéj
1 ek porcukor

Morzsa
8 dkg puha vaj
7 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg liszt (lehet teljes kiörlésű is)

Tészta
10 dkg puha vaj
2 tojás
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
10dkg finomliszt
10 dkg teljes kiörlésű liszt
1 csipet só
2 kk sütőpor
6 ek tej
1 kk reszelt citromhéj

Ami az elkészítést illeti, lássunk is neki!

Én megmondom őszintén nem szoktam méregetni az almát, hanem szemmértékre dolgozom. Meghámozom és gerezdekre vágom az almát, majd felkockázom. Amikor készen van meglocsolom egy kis citromlével és rakom is félre, hiszen még a morzsát és a tésztát is el kell készíteni.
A morzsával folytatom, mert addig tud pihenni és hűlni, amíg a tésztán ügyködöm. A kimért vajhoz hozzáöntöm a cukrot és a vaníliás cukrot és összekeverem. Hozzáöntöm a lisztet – én teljes kiörlésűt használok hozzá – és egy kis fahéjat is, majd a mixer dagasztó fejével összedolgozom. Végül kézzel is meg szoktam gyurmázni. Ha a gyurmázás miatt összeállna azt szétmorzsolom, hogy úgy nézzen ki mintha keksz morzsa lenne. Amikor késznek ítélem a morzsát, akkor beteszem a hűtőbe.
A tésztához a vajat és a tojást a cukorral és a vaníliás cukorra habosra keverem, majd hozzáadom a kétféle lisztet a csipet sót és a sütőport. A tejjel együtt összekeverem és végül elkeverem benne a citromhéjat is.
Gyorsan kivajazok egy tortaformát. Na jó azt hiszem ez inkább piteforma, amiben én szoktam sütni. A recept minden esetre egy 28 cm-es formához van megadva, de bevallom nem szoktam méregetni! A kivajazott formába belesimítom a tésztát, a szélénél egy picivel magasabbra hagyom. Aztán beleöntöm az almakockákat, és megszórom fahéjjal és egy kevés cukorral. Majd legvégül rászórom a morzsát. Én légkeveréssel 180 fokon kb. 50 percig szoktam sütni. De 40 perc környékén azért meg szoktam nézni tűpróbával a tésztát. Ha már nem ragad rá és a tetején a morzsa is szépen megbarnul akkor készen van. Ekkor már nagyon finom illata van.
És jól is mutat!




És persze nagyon finom is!

2010. augusztus 10., kedd

Játszom!

Játszani jó, játszani mindenki szeret! Különösen a gyerekek és a gyermek lelkű felnőttek! Én rövid időn belül a második blogos játékba szállok be. És ez hihetetlen módon fel tudja dobni a napomat! Izgulok, hogy nyerek-e, szorítok hogy nekem kedvezősen álljanak a csillagok és a várakozás izgalmát blognézegetéssel és olvasgatással töltöm el. Napról-napra, sőt óráról-órára várom az új posztokat és az eredményhirdetést is!
Komolyan, lehet hogy receptre kéne felírni a mai világban az ilyen apró kis örömet és a játékos kedvet!

Én meg is teszem, íme a recept:

Menjetek és cseresznyézzetek cseresznyéslány-nál!
A jó muri szerintem garantált!

2010. augusztus 5., csütörtök

Virág, ami nem hervad el...

...csak elolvad.
Igen, igen ez nem más mint a rózsafagyi!
Ezt a gyönyörű darabot ma kaptam a névnapomra.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

És ami az egészben (a látványon felül) a legjobb, azok mégiscsak az ízek.  Ugyanis sajttorta + levendulás fehércsoki az, amiből ez a csodás kis rózsa elkészült!

Soha nem szerettem (nem ez így nem igaz) nem értettem, ha valaki elmegy fagyit enni, akkor miért vaníliát és csokit kér. Jó, persze igaz, hogy egy igazi vanília vagy egy igazi csokoládé fagyi remekmű tud lenni. De akkor is... Ennyi erővel ehetné otthon dobozból is. Szóval én fagyi területén kifejezetten szeretek új és érdekes ízeket kipróbálni.
Csak ajánlani tudom a szicíliai vecsernyét, a robbanócukorkásat, az epres bodzát, a bazsalikomos zöldcitromot, a levendulás fehércsoki és a csilis csokit is (azaz most hirtelen ennyi jutott csak eszembe)!

És persze azért igazi virágot is kaptam, méghozzá ilyen gyönyörűeket!

EZT IS NAGYON KÖSZÖNÖM!!!!
(Így már ezek sem hervadnak el soha!)

2010. augusztus 4., szerda

Idő - ami mindig hiányzik

Most végre megint nyár van! Nincs túlzott kánikula, amikor olvad az aszfalt, és szerencsére nem esik az eső, nincs vihar sem.  Ebben a szép nyári időben viszont még nem arról írok, hogy visszavonulok és átadom magam a jól megérdemelt szabadságomnak. Az is eljön nemsokára, de most még nincs itt az ideje!
Viszont időhiányban szenvedek és így nem jutok ahhoz sem, hogy írjak. Pedig lenne miről!!! De mint tudjuk, úgy szép az élet ha zajlik. Márpedig most nagyon zajlik! Én meg pörgök.

Így amíg a nagy pörgés tart addig sajnos ritkábban tudok írni, de gyűjtöm az alapanyagot!
És mint tudjuk: AMI KÉSIK, NEM MÚLIK!
Van, volt és lesz:

2010. július 29., csütörtök

Rám várnak a könyvespolcomon...

Rengeteg sok és szép könyv várja a polcomon, hogy sorra kerüljenek.
Figyelem, mivel nyár van ezért csakis könnyed regényekről írok, olyanokról, amit egy tengerparti nyaralásra készülve az ember lánya igyekszik a bőröndjébe még beszuszakolni! :)

Jelenleg éppen egy kölcsönkönyvön "dolgozom". Egy barátnőmtől kaptam az ajánlást és a könyvet is kölcsönbe. És mondhatom nekem bejött és tetszik   A francia nők nem híznak! Az könyv alcíme is utal arra, hogy ez bizony egy életmód tanácsadó könyv. És én most nyitott voltam a témára. Nem halmoz el nagy alapigazságokkal, sőt nagyon is normális földönjáró módon közelíti meg a táplálkozás, a mozgás és úgy általában az élet kérdéseit! Nekem különösen tetszik, hogy nem tilt semmit, sőt!!!
Azt mondja, ha nem tudsz meglenni valami nélkül és azt hagyod ki, az duplán rossz, hiszen sanyargatod magad és aztán meg kompenzálsz de csőstül. Szóval akkor már inkább a kisebbik rossz és ne hagyd el a "bűnös kedvencedet" csak figyelj oda nagyon és fokozatosan, tudatosan (ráadásul csökkentve) adagold.
Úgyhogy sitty-sutty el is fogyasztottam pár gumicukrot, most miközben ezt írtam ebédre viszont csak salátát fogyasztottam! :)

A következő, amibe belekezdek - bár ezt soha nem tudhatom biztosan - az egy sikeres folytatás lesz: Nesze Neked Terézanyu!  Vagyis inkább nesze nekem!!!
Az első részt is olvastam. Már nehezen bírom visszaidézni azzal a résszel kapcsolatos emlékeimet, de szerettem. Viszont nincs meg nekem a könyv. Nem tudom, hogy ezt a véletlen hozta csak így, vagy nem akartam betenni az "alapkönyvtáramba". Őszintén mondom, lövetem sincs már. Pedig a film az meg van és bár nem egy agyonnézett klasszikus, de a jégpályás jelenetet imádom!!!! :)Amikor elolvastam a mostani könyv fülszövegét illetve most amikor szintén újra elolvastam alig várom, hogy elkezdődjön a kaland. Mert azt érzem, abban nem lesz hiány ebben a könyvben!


Illetve szeretek újdonságokat is megpróbálni. Ilyen újdonság lenne nekem a Franciadrazsé. Bár nem a színes kis cukorgömbökre gondolok - habár azt is kedvelem . (Én inkább franciadrazsé kedvelő vagyok a dunakaviccsal szemben!:)) Megmondom őszintén erre a könyvre a metrón figyeltem fel igazán és ott kaptam kedvet hozzá. Történt ugyanis, hogy éppen utaztam valahová és leültem a metrón. Szemben az üvegfalon ott díszelgett ékes pinkben ez a könyv és egy kis ajánló. Egy baj volt csak, hogy szemben egy igen magas srác ült és jelentősen kitakarta a szöveget. Próbáltam és megtippelni a hiányzó szavakat, vagy szó foszlányokat de igen sokat kitakart. Bevallom, alig vártam, hogy leszálljon és még legyen időm nyugodtan végigolvasni mielőtt nekem is le kell szállnom. Sikerült és azóta várom, hogy mikor tudok szemezgetni a Franciadrazséból!

És végül, de nem utolsó sorban egy régi kedvencem. Mi már-már "barátnők" vagyunk. Eddig az összes könyvét olvastam. És ezt a legújabbat is kíváncsian várom. Várom A mexikói-t azért, mert nagyon érdekel, hogy miről szól ez a történet. Hogy az élményt fokozzam nem is olvastam el újra, hogy mi a story, mi a fülszöveg. A stílus biztosan remek lesz, megint egy lerakhatatlan, pikk-pakk kiolvasható és nagyon szórakoztató könyvet várok. Az összes könyv közül talán ettől lesz a legerősebb tengerparti nyaralás feelingem. Lehet, hogy azért, mert az előző könyveket ílyen körülmények között olvastam (azt hiszem nem mindent, de kettőt biztosan!). Olvasni szeretnék! Kényelmesen hátradőlni egy nyugágyon, limonádét kortyolgatni... talán levendulásat. Nahát máris inspirál a könyv: pontosabban a borító! Hát nem nagyszerű!!!!

Mást nem tudok mondani olvassatok lányok, mert olvasni jó!

2010. július 28., szerda

Inception - Eredet

Hosszú idő óta az egyik legjobb élményem volt ez a film!
Nem vagyok egy elvetemült sci-fi rajongó, de a kötelező alapműveket művelődésügyi szempontból igyekszem nem elszalasztani.  És ez szerintem az nem vitás, hogy ez bizony egy kötelező alapmű!

Sokat gondolkodtam, hogy milyen műfajba soroljam ezt a filmet, mert ez az én szememben nem egy klasszikus sci-fi (azokban ugyanis mindig cakkos fülű és kicsit sem emberszabású lények jelennek meg). Ugyanakkor ez valóban minőségi sci-fi, legalábbis nekem aki szórakozásként főként vígjátékokat illetve kaland vagy kosztümös filmeket nézek.
Visszatérve a filmre. Én észre sem vettem, hogy milyen hosszú, ugyanis az első pillanatától az utolsóig leköt és fenntartja az érdeklődést. Leonardo DiCapriot lehet szeretni és nem szeretni, viszont többször bizonyította, hogy igenis megállja a helyét komoly produkciókban. Marion Cotillard is remek, és DiCaprioval együtt egy új de jó párosítás!
Már azóta érdekel ez a film, hogy először megláttam az előzetesét. Ami érdekes, hogy bár maga a film megmarad, a címére nem emlékeztem. Így egy ideig olyan film megtekintése mellett kampányoltam, aminek a címéről gőzöm nem volt. Aztán megláttam hogy a Dark Knight - Sötét Lovag rendezőjének az új filmje, akkor már végképp biztos voltam benne, hogy ez kihagyhatatlan darab.
Általában amikor először nézek egy filmet nem tudok a filmzenére koncentrálni. Ennél a filmnél azonban határozottan felismertem, hogy a zene nem lehet más munkája csakis Hans Zimmer-é. Persze könnyű dolgom volt, hiszen gyakran hallgatott dolog a szintén az ő neve által fémjelzett Dark Knight - Sötét Lovag filmzene.

A story röviden a következő:
"A profi tolvaj mindent el tud lopni. Minél nagyobb mester a szakmájában, annál kevésbé lehet előtte akadály. Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) a legjobbak között is az első: ő mások álmait szerzi meg. Amikor áldozata éjszaka az álomfázisba jut, ő belopózik, és a legnagyobb értékekkel távozik. E tudás tette Cobbot az ipari kémkedés legkeresettebb bűnözőjévé és örökké menekülő, magányos férfivá. És most kap egy esélyt, hogy helyrehozza az összes régi hibáját, és visszaszerezze az elveszett életét. Ehhez nem lopnia kell, hanem profi bandája segítségével visszatérnie az eredethez, és egy gondolatot elültetni valakinek a fejében. Ez lesz a tökéletes bűntény. De a legjobb tervet is keresztülhúzhatja, ha a kiszemelt áldozat maga is profi. Aki olyan veszélyes, amilyenről Cobb még csak nem is álmodott."

A film eredeti címe és a magyar változata ugyan csak köszönő viszonyban vannak, de láttunk már rosszabbat is, és végülis egészében passzol a történetéhez is. Vagyis összességében én mindenkinek csak ajánlani tudom az eredeti Eredetet! Jó szórakozást hozzá!

2010. július 26., hétfő

"Ökörsütés" menü

Vasárnapra vendégeket vártunk ebédre.  A meghívóban az alábbi mondat szerepelt:
Ha meleg lesz, akkor valami lájtos, ha meg hideg, akkor az erkélyen ökörsütés ;-)
Mivel szinte egész nap esett az eső az ökörsütés menü a következő volt:

Sült csirkemell cukkinis paradicsomos tepsis újkrumplival
Brownie feat cheesecake

A brownie és cheesecake fúzióval valóban nem lehet hibázni, ha valaki le akarja nyűgözni a vendégeit annak bátran ajánlom.
Én másodszorra készítettem ezt a desszertet. Az első próbálkozásom külalakra még ilyen vonzó sem volt, mert a nagy sietségemben véletlenül összekutyultam a hozzávalókat. Így mindent összekevertem és egyben sütöttem meg a két részt. Tehát nem volt látható külön-külön a brownie és a cheesecake réteg, az íze viszont ugyanolyan finom volt. Most másodszorra már nem követtem el ezt a hibát így már a megjelenésével is tudott hódítani a desszertem. (Azért még fogom ezt párszor készíteni, a további fejlődésnek is lehetőséget biztosítva!)

Ezúton is köszönöm drága Morzsóka barátnőmnek, hogy megosztotta velem ennek a valóban királyi desszertnek a receptjét!

Sőt, két újabb lelkes rajongót is szereztem a desszertek first lady-jének, akik azonnal követelték a receptet!

2010. július 25., vasárnap

Mézes szezámmagos csirke

Egy dolgot be kell vallanom: sokáig nem tartozott a kedvenceim közé sem a csirke, sem más szárnyasok húsa. Valahogy úgy voltam ezzel, hogy számomra az az igazi "hús", aminek 4 lába van. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az emlékeiben a szárnyasok húsa valahogy mindig "száraz" húsként élt, azaz nem volt sem olyan ízes és zamatos és főként szaftos, mint akár a malac vagy a marha husi. És nem kell arra gondolni, hogy csak a zsíros, cupákos húst kedvelem, mert egyáltalán nem.

Aztán rájöttem, hogy ez is csak elkészítés kérdése, és bizony a csirke (illetve egyéb szárnyas) hús is kerülhet úgy a tányérra, hogy nem száradt ki, sőt  illatos és omlós. Hogy kívül finom ropogósra sült, aranybarna színű és ha belevágsz, akkor közelebb kerül a omlós, szaftos fehér húshoz.
Azóta az egyik kedvencem lett az egyben sült csirkemellfilé. Ilyenkor a csirkehusit befűszerezem és vaj és olivaolaj kettősében megpirítom, majd fedő alatt készre sütöm. Mivel igen gyakran készítem el így, különösen örültem, mikor ötletet kaptam arra, hogyan készíthetem el ezt másmilyen változatban.



Hozzávalók:
1 csirkemell filé
só és fűszerek
2 evőkanál méz
3 evőkanál szezámmag





Az elkészítés nem kezdődik máshogy, mint az alap recept esetében. A csirkemellet megsózom és megszórom fűszerekkel. Ebben az esetben egy kevés borssal és 9 fűszersóval szórtam meg a husit. Majd felolvasztom a vajat és mellé öntök egy kis olivaolajat. Ebben átsütöm a husi mindkét oldalát, hogy finom kérget kapjon így a hús nedve belül marad és nem tud kiszáradni. Ezután kivettem a a csirkemelleket és tűzálló üvegtálba tettem. Ráöntöttem a 2 evőkanál mézet és meghintettem a 3 evőkanál szezámaggal. Sütőben még sütöttem 15 percig, majd joghurtos cézár öntettel meglocsolt jégsaláta mellé falatoztuk.

Ez a laza kis ebéd 30 perc alatt kész is volt  és meleg időben különösen jól is esett!

2010. július 19., hétfő

Pakkot kapok!

Pénteken nagyon jó nap volt.
A munkában rövid nap volt, ami azért is jó mert a pénteki fülledt forróságban délutánra leállt az irodai légkondi. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez már a nap végén következett be, így jó gyorsan hazafelé vettük az irányt. Majd elmentünk háztűznézőbe! (Na nem szó szerint!!!! És erről a projektről talán majd később úgyis szó lesz.)
A hűsölést egy moziban folytattuk, ahol megnéztük a Shrek utolsó (vagy annak mondott) részét. A véletlennek köszönhetően ezt a mozi élményt IMAX moziban szereztük meg! Hát mondhat bárki bármit; elcsépelt folytatásokról és sokadik lehúzott bőrről, nekem bizony tetszett. És az Imax hatására még kiemelkedőbb élmény volt.
És mikor a nap eseményeitől fáradtan és feldobottan kinyitottam a postaládát, hát nem ott várt egy kedves kis boríték?! Bizony! Mekkora meglepetés, pakkot kaptam Fércművek-től és a GomBolt-tól.
Nagyon szépen köszönöm!!!!
 

 
A Snoopy könyvjelző már munkába is állt!
   Hát még több pénteket!!! Vagy hasonlóan kellemes hétfőket, keddek, szerdákat.....

2010. július 16., péntek

Vacsoracsata a kánikulában

Még mindig nem került fel egy sem a saját gasztronómiai puccskísérletekből! Sebaj, én a háttérben már gőzerővel készülök!!! 

Azt azért elárulom, hogy az elmúlt hétvégéim a kulinária jegyében teltek. Na jó, ez így talán durván le van finomítva, szóval sokat és finomakat ettünk.

Most sem lesz ez másképpen! Szombaton ugyanis megrendezésre kerül a "Társasjátékpartys vacsoracsata" nevű eseménysorozat következő estje!  Ez igazából nem jelent mást, mint hogy rendszertelen időközönként összeülünk, rendszeresen váltakozó helyszíneken. Vagyis, a baráti társaságon belül mindig más a házigazda és ha körbeértünk akkor kezdjük elölről! Mindenki gőzerővel készül és remek menüvel várja a többieket. Bár volt már jópár ilyen este, a menük ismétlődése alig-alig tapasztalható jelenség (és ez nincs is benne a "szabálykönyvben"). Az estének igazából mindössze ennyi a "vacsoracsata" része, bár nem a  menük versenye ez, nincs pontozás vagy bármi hasonló sem. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?! ) mindenki rendesen kitesz magáért, legyen szó egyszerű magyaros egytálételről, vagy akár nemzetközi ízelítőről. Természetesen, a finom vacsora mellé és után remek italokat is fogyasztunk és egy hatalmas társasjáték partyval koronázzuk meg az egészet!

Nagyon remek hangulatú kis esték ezek, igazi tartalmas időtöltés a barátokkal. Ugyan mi csatlakoztunk utolsóként a programhoz, de már mi is kétszer voltunk házigazdák. Most szombaton viszont vendégségbe megyünk! Nagyon kíváncsian várom a menüt! Remélem passzol hozzá a fröccs is, mert én egész héten rá voltam hangolódva egy jó kis rosé és a szódavíz hűsítő kettősére. Ha közbejönne valami és mégsem szerepelne az itallapon, vagy netán vezető pozícióba kerülnék, akkor marad a cicafröccs. (Nem, nem, nem macskát oldok fel szódavízben, hanem almalevet.) Ennek az italnak is ismert jó sok elnevezése, de nálam a cicafröccs a favorit. A könnyebb beazonosítás kedvéért az elnevezése lehet még: almafröccs, Apfelschorle, Apfelsaft gespritzt. Én legalábbis ezeket már mind hallottam, de biztos nem teljes a fogalomtáram. Na az is vicces lenne, ha erre rákeresnék a gugliban vagy a wikipédián! :)

Szóval hamarosan megint kitör a hétvége és remélem a sok remek program mellett lesz alkalmam egy kicsit (legalább) konyhatündérkedni. Habár, ez a kánikulai meleg nem kedvez éppen a konyhai időtöltésnek, de TERVEIM azok vannak! És ha a tervek megvalósulnak, akkor olvashatóak és láthatóak lesznek itt az EREDMÉNYEK. Ez így végszónak remek... Jó hétvégét!!!!!

2010. július 8., csütörtök

Levendula

Egy újabb álom...
Nagyon szeretnék egyszer elmenni Tihanyba, de nem ám csak úgy (hiszen úgy már voltam ott többször is). Határozott céllal mennék: a levendula virágzásának idején! Egyrészt azért, mert valami felemelő látvány lehet ahogy minden elborít a harsogó zöld és a kellemesen nyugtató lila kombinációja. Bár biztosan vannak jó páran, akiket zavar a levendula illata, főleg ha sok levendula bokor ontja intenzíven az illatot. Én nagyon kedvelem! Engem megnyugtat és energiával tölt fel a levendula illata. Szinte minden formában kedvelem - legyen az maga a növény, vagy illóolaj, textil frissítő spray.
Sőt, pár éve felfedeztem tea formájában is.

Amit most szeretnék kipróbálni és talán erre a hétvégére beígért kánikula remek lehetőség lesz - az a levendulás limonádé.

Hozzávalók:
cukorszirup
citrom, lime
levendulavirág (6-8 szál levenduláról)
szénsavas vagy szénsavmentes víz

Remekül hangzik! A készítése egyszerű, hiszen a cukorszirupból és a citromokból, limeokból és a levendulavirágból készítünk egy remek kis limonádét. Az arányokra meg úgy sincs aranyszabály! :)
És ami még eszembe jutott! Jó kis levendulás jegestea! Ami egyszerűen úgy készül, hogy a teafilterből elkészített teát és felturbózom a limonádé összetevőivel + pár jégkockával. (Vagy néhány ice, ice pingvinnel - lévén a jégkockakészítőnkben pingvin alakzat készül! )
Na azt hiszem ki is találtam a hétvégi küldetésemet! :)
Elkészítek egy jó kis levendulás limonádét vagy jegesteát, leülök és kortyolgatom és közben tovább ábrándozom arról, hogy egyszer talán nem csak Tihanyig, hanem akár Toszkánáig vagy Provence-ig is eljutok!

2010. július 7., szerda

Születésnap

Már hónapok óta érlelődik bennem a gondolat, hogy én is indítok egy blogot. Ezzel nem egy divathullámot szeretnék meglovagolni, hanem egyszerűen úgy érzem szükségem van erre. Leginkább saját magam illetve talán az álmaim miatt. :) (Illetve VALAKI egyszer azt mondta legyen nekem is hobbim!!!! ;))

Mióta nem csak egyszerű szemlélődőként lépem át a konyhának nevezett mágikus hely küszöbét, azóta gondolok arra, hogy milyen jó is azoknak a szerencséseknek, akiknek van régi családi recepetgyűjteményük. Ilyenkor lelki szemeim előtt meg is jelenik egy régi, bőr kötésű szép kis könyv, ami telis tele van már kissé megsárgult és enyhén pecsétes lapokkal, a lapokon pedig régi klasszikus családi receptekkel, természetesen gyönyörű kézírással (naná hogy töltőtollal!) feljegyezve. A könyv gerince már éppen csak összetartja a lapokat. Ez a receptes könyv anyáról lányára száll a családon belül, és a kezdő modern kori konyhatündérek (újra)felfedezik a nagymama már klasszikusnak számító receptjeit.

Gyermekkoromban én is sokat voltam a nagyi(k) konyhájában. És milyen jó is lenne most belelapozni az ő saját recetgyüjteményükbe... És elkészíteni mondjuk azt az utnánozhatatlanul jó méteres kalácsot vagy akár a finom gyöngyöző húslevest....

Ez az álom ösztönzött arra évekkel ezelőtt, hogy vegyek egy szép füzetet és elkezdjem benne gyűjteni a receptjeimet. Úgy gondoltam, hogy talán ha majd egyszer a távoli jövőben nekem is lesznek unokáim és ő rájuk hagyományozódnak a nagyi receptjei, akkor milyen jó lesz nekik. (Szép kis rózsaszín felhő!!! És egyben egy jövőkép is, ami azt feltételezi, hogy remélhetőleg az unokáim nem úgy táplálkoznak majd a jövőben mint az űrhajósok!) 
El is kezdtem írni, de sajnos nem sok recept került bele... talán ha 8-10 receptig eljutottam. Na nem akarok rögtön szabadkozni, de azért is csak ennyi került bele, mert úgy gondoltam csak olyan sokat próbált recepteknek illendő bele kerülni, amiket nagyon szeretek/szeretünk és a mi gyakran készül. És mivel valamilyen titokzatos oknál fogva nem konhatündérkedtem rendszeresen, hát eddig jutottam...
Aztán eszembe jutott, hogy mi lenne ha kihasználnám a 21. század nyújtotta előnyöket és egy blogba gyűjtögetném őket össze!
Ehhez rengeteg inspirációt kaptam filmekből és egy aktívan gasztroblogoló barátnőmtől is! Ezúton is köszönöm neki a biztatást és a sok finomságot, amivel elkényeztetett!!!!

És akkor ma jött valami... Valami, ami miatt MA kellett belevágnom!
Így ma megszületett a blogom...
És milyen fura  az élet, hogy ez egyszerre lett valaminek a kezdete és sajnos valaminek a vége is. De az élet már csak ilyen...
Related Posts with Thumbnails