2011. április 26., kedd

Húsvét

Nagy várakozásokkal indultam neki a húsvéti hosszúhétvégének. Főként talán azért, mert a húsvétban gasztro szempontból nagyon tapasztalatom van, mint más ünnepekben. Ez az jelenti, hogy sonkát már főztem korábban kétszer is. És már nagyon vágytam is a sonkára és tojásra, újhagymával, paradicsommal, tormával és kaláccsal. Egyszóval vártam a húsvéti ízeket. Az idén itthon töltöttük az ünnepeket így egy elég ambiciózus listával vágtam neki az ünnepi konyha túrának.
És mondhatom ez az ünnep minden várakozásomat felülmúlta, több szempontból is! :)
Amit a következő évekre le kell vonjak tanulságul, hogy még mindig nem tudom igazán hatékonyan menedzselni az ünnepi előkészületeket. Mondjuk péntek estig nem sok dologra jutott időm, de azért igyekeztem a munka és az edzések mellé egy bevásárlást és némi előkészületet beiktatni.
Így végül a 10 pontos listámból 7 pont került megvalósításra, ami nem rossz eredmény. Tekintve, hogy közben még ez az felkerült, ami nem is volt tervbe véve.
Anyunak köszönhetően az unalmas gyári csomagolás helyett édes kis nyuszik szállították házhoz a gyerkőcök ajándékát. És olyan, de olyan locsoló verset is hallottam, hogy elállt a szavam! :)


A nyuszik elkészítése nem bonyolult. Én egy 40x40 cm hosszúságú csuda finom fehér anyagot használtam hozzá. Az anyagot félbehajtottam, úgy hogy egyenlő szárú háromszöget formázzon. Aztán a háromszög csúcsától elkezdtem feltekerni egy hurkába az anyagot egészen addig, amíg elértem a hajtás vonaláig, azaz a másik háromszögig. Ekkor a máik oldalról ugyanezt megismételtem. Így két hosszú hurkát kaptam, ebből alakítottam ki a nyuszit. Ez úgy történt, hogy lemértem mekkora hely kell a tojásnak és a csokiknak, amit a nyusziba szerettem volna tenni. Aztán ott összefogtam az anyagot és egy fehér befőttesgumi segítségével kialakítottam a fejeket és a két tapsifület. A nyuszik még kaptak egy kis piros masnit és egy kis csengőt és persze az elmaradhatatlan csokikat.

Az ételeket figyelembe véve készült természetesen sonka és kaszinótojás. A maradékok hasznosítása jegyében isteni bableves a sonkaléből. Megpróbálkoztam a kalács sütéssel  és a bonbon készítéssel is. Sütöttem pogácsát, és főztem karamellt is. Tehát folyt köv.!

2011. április 20., szerda

Sült füstölt mozzarellás paradicsomos cukkini

 Hétfőn mikor hazaértem a munkából, már alig vártam, hogy indulhassak futni. Mielőtt elindultam, még gyorsan összedobtam egy remek kis vacsorát. Betettem a sütőbe sülni és nyúlcipőt futócipőt húztam.
És ami ezután következett az nagyon feldobott! Először is közel 4 km-t futottam és az első 2 km-t minden erőlködés és halál közeli élmény nélkül egyben, azaz séta nélkül tettem meg. Aztán az első kör sikerein felbuzdulva nekivágtam még egynek. Nem akartam széthajtani magam, így ebben a körben már némi sétát engedélyeztem magamnak. Eléggé feldobva értem haza a futásból és belépve remek illatok fogadtak.  És ebben a vacsorában az a jó, hogy olyan gyorsan meg lehet enni, mint amilyen gyorsan elkészült! :)



Hozzávalók

1 cukkini
3-4 paradicsom
15 dkg füstölt mozzarella sajt
1 dl húsleves (én ezt vízből és házias levesalapból állítottam elő)

bors
fűszerek

A cukkinit és a paradicsomot vékonyabb karikákra vágtam és a füstölt mozzarellát is felszeleteltem. A sütőtálba rétegezve beleraktam a cukkini karikákat és a paradicsom karikákat illetve a sajtot. Amikor minden zöldség elfogyott, akkor a tetejét lefújtam egy kis olajjal és sóztam, borsoztam. Még hintettem rá némi zöldségek grillezéséhez használatos fűszerkeveréket és fokhagymasót is. Egy dologra kell nagyon figyelni, hogy a sajt sós lehet, így óvatosan kell sózni. legközelebb erre én is jobban figyelek, mert most egy nagyon picit sós lett. Ezután meglocsoltam a forró vízből és egy kevés házias levesealapból készült lével. Alufóliával letakartam és 30 percre 180 fokos sütőbe tettem sülni. A 30 perc elteltével levettem a fóliát és még 10 percig sütöttem a finom, illatozó zöldségeket. Nagyon finom lett, el is fogyott vacsorára, pedig azt gondoltam még másnap ebédre is tudok magamnak félretenni belőle.

2011. április 11., hétfő

Brokkolikrémleves

A hétvégén ismét próbáltunk egészséges és könnyű ételekkel jóllakni. Már csak azért is, mert belekezdtem egy programba. Ez tulajdonképpen egy verseny, aminek az lenne a lényege, hogy egészséges életmóddal ki fogy többet. :) Pénteken kezdtünk, akkor volt a mérlegelés. Szombaton úgy alakult, hogy nem tudtam főzni, de a vasárnapi úszás után olyan leves készült, amit még nem készítettem korábban.


Hozzávalók

1 fej brokkoli
4 kisebb burgonya
1 db húsleves kocka
2 dl tejszín
bors

A brokkolit rózsáira szedtem és megmostam. Meghámoztam és felkockáztam a krumplit is, majd a brokkolit és a krumplit felengedtem annyi vízzel, amennyi ellepi és feltettem főni. Amikor felforrt hozzátettem a leveskockát, megborsoztam és egy kicsit meg is sóztam. A kuktám itt állt be segíteni és botmixerrel pürésítette a krumplit és a brokkolit, majd hozzáadta a tejszínt és a kész levest összeforralta. Megkóstoltuk és kissé még utána fűszereztünk. Nagyon finom lett!

 A levest egy finom saláta és egy kevésbé finom mirelit csevapcsicsa követte. Saláta még lesz, de szerencsére a csevap elfogyott, mert azt nem ajánlom. Bár lehet, hogy csak az volt a baja, hogy túl sokáig várt a fagyasztóban...

2011. április 10., vasárnap

Csirkés cézár saláta

Nagyon jó hangulatú baráti kártyázásra készült és a kedves vendégünk külön kérésére íme a "titkos" recept a finomsághoz! Nálunk gyakran készül, mert nagy kedvenc! Jó étvágyat hozzá!
 
Hozzávalók
 
1 jégsaláta
2 csomag lila újhagyma
1 kígyóuborka
15 db koktélparadicsom
2 db csirkemell
pirítós vagy pirított kenyérkockák (bakonyi barna kenyérből készült ezúttal)
reszelt parmezán

(az öntethez)
2 dl főzőtejszín
3 tk mustár
2 gerezd fokhagyma
kevés olivaolaj
petrezselyem
oregánó
bors


A jégsalátát félbevágtam és felszeleteltem és egy tálban szórtam. Az újhagymát felkarikáztam és a jégsaláta tetejére szórtam, majd a felkockázott uborkát és a négybe vágott koktélparadicsomot is ráhalmoztam.
Az öntethez a főzőtejszínt egy kisebb tálban összekevertem a mustárral, majd adtam hozzá sót, őröltem rá friss borsot illetve a petrezselymet és az oregánót és a zúzott fokhagymát is hozzákevertem. Ha az öntetet kevésnek tűnt, ezért adtam hozzá egy kevés majonézt és tejet is. A kész öntetet a salátára kanalaztam majd kissé összeforgattam a salátával. A csirkemell filét felkockáztam, megszórtam fűszersóval, borssal és vaj és olivaolaj keverékén megpirítottam. Miután elkészült a salátához adtam a frissen sült húskockákat is. Az egyik adagot meghintettem pirított kenyérkockákkal, a másikat pedig háromszög alakú pirítósokkal díszítve tálaltam. Tálalás előtt vagy a tányéron még meg szoktuk szórni némi reszelt parmezánnal is. Szerintem megunhatatlanul finom!

2011. április 9., szombat

Futás és futó vacsi

A futó projektem első hete sikerrel zárult. Háromszor is sikerült futnom a héten. Bevallom azt hittem rosszabbul fogom bírni és nehezebb is lesz rávenni magamat arra, hogy elinduljak. De valahogy mégsem. :) Hétfőn kinéztem az ablakon, és láttam, hogy nem esik az eső, bár sötét felhők és erősebb szél is volt este. És ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve pikk-pakk át öltöztem, futócipőt húztam és elindultam futni. Mivel esőre állt nem volt időm vacakolni, lebeszélni magam és még igyekeznem is kellett nehogy elázzak (elázzon az új futócipőm). És a Városligetben egy bő fél órát futottam. Jó érzés volt, csak begörcsölt a talpam utána. :( Szerdán is könnyen indultam el és ezúttal a Stadion kertben található pályára mentem futni. Na jó ez talán nagyképű tőlem, hogy futni hiszen közel ugyanannyit sétálok, mint amennyit futok. Azaz 1 teljes kört futottam és utána ugyanennyit sétáltam és ezt ismételtem meg ötször. A cipőm átesett a tűzkeresztségen, ugyanis poros, koszos lett, amit már csak itthon vettem észre, mert a sötétben nem tűnt fel. Így az örömömbe némi bánat is vegyült. Tudom, hogy hülyeség és egy cipő nem marad örökké olyan tiszta, mint amikor volt, amikor először kivettem a dobozából, pláne ha használom. Mégis kicsit szomorú voltam. Azonban így talán már nem tűnök kezdőnek. Persze csak ránézésre, mert ha valaki huzamosabb ideig nézi hogy milyen lassan futok és mennyit sétálok már le is buktam. Ez van, így kezdte mindenki, és majd én is belejövök miközben nem utálom meg a futást (ennél jobban :)) és talán egészségesebb is. Aztán ma is felkaptam a szerelést és futottam egy kisebb Liget kört. Jó érzés ebben a hűvösebb, szelesebb időben futni, mert hűt és nem izzadok meg annyira. Izzadni ugyanis kifejezetten utálok. Futás után könnyű vacsit is ettem.

Hozzávalók

2 szelet korpás abonett
1 db medvesajt
4 szelet csípős paprikás pulykasonka
1 kis tál saláta (jégsaláta, retek, paprika, újhagyma, fehér balzsamecet, olivaolaj és fűszersó)



Azt hiszem kezdem megszeretni a futást!

2011. április 4., hétfő

A hétvége képekben

Már megint jó régen nem írtam semmit, ami nem egyenlő azzal, hogy nem is főztem vagy sütöttem semmit. Azért készítettem ezt-azt, de semmi extrát. Igyekszünk több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani és sovány fehér húsokat, illetve az "újévi fogadalmamhoz" híven pedig több levest is. De a desszertekről azért nem tudunk lemondani! :)

Borsóleves vajgaluskával

Natúr pulykamell rizibizivel


Császármorzsa (Käseirschmarn)



És ami még segítségemre lesz az egészséges életmódban, az a hétvégén beszerzett futócipő.











Nagyon szép és kényelmes, bár még nem volt meg az első éles bevetése. De itt a jó idő,úgyhogy hamarosan beszámolok a tapasztalatokról! :)

2011. március 14., hétfő

Túrós rétes muffin


Most aztán nagyon büszke vagyok magamra. Délután feltámadt bennem a vágy, hogy süssek valamit. Végiggondoltam, hogy mi van itthon (azaz sorra vettem a maradékokat) és ezekből kitaláltam egy remek kis receptet, amit elég gyorsan el is készítettem. Lehet, hogy ezt hozza ki az emberből, ha egész nap a Paprika Tv-t nézi! :) Minden esetre szerintem egy igazán egyszerű de mégis különleges desszert. És szerintem tökéletesen illik a modern gasztronómiába is, hiszen hagyományos receptet gondoltam újra, a hozzávalók ugyanazok, de mégis egész másképpen jelenik meg a desszert.
Nem marketingelek tovább, hanem rátérek a receptre.

Hozzávalók

7 dkg barna cukor
1 tojás
10 dkg tömlős tejszínes krémsajt
1 ek búzadara
25 dkg tehéntúró
vanília aroma
reszelt citromhéj
vaj
1 csomag réteslap

A barna cukrot a tojással és egy kávéskanálnyi vanília aromával habosra kevertem. Hozzáadtam a krémsajtot és a tehéntúrót, rászórtam egy evőkanálnyi búzadarát és egy kevés reszelt citromhéjat, majd az egészet összekevertem. Ezzel a töltelék el is készült és az elkészítés nem tartott tovább 5 percnél. A sütőt előmelegítettem 180 fokra (légkeveréssel) és előkészítettem a 12 darabos muffintepsimet. Az első réteslapot megkentem olvasztott vajjal és felvágtam 16 részre. A felvágott réteslapból darabokból 8-at egymásra helyeztem,úgy hogy a sarkai ne fedjék egymást, hanem picivel egymás mellé kerüljenek. Az így kapott  8 lapocskából álló rétestésztával kibéleltem a muffintepsi egyik mélyedését. Ezt megismételtem a többi réteslappal is, és megtöltöttem a mélyedéseket. A túrós töltelékből kb. egy evőkanálnyit tettem a réteskosárkákba. A réteskosárkák kialakítása és töltögetése kb. 15 percet vett igénybe. Az előmelegített sütőben 180 fokon még 15 percig aranybarnára sütöttem a túrós rétes muffinokat. Én nem vajaztam ki a muffinformát és sütés után könnyedén ki tudtam emelni a kész sütiket.
Tényleg hamar elkészült, mert anyukámék akkor érkeztem meg egy villámlátogatásra, amikor a muffinformák kibélelése kezdődött és még tudtam nekik csomagolni a frissen sült sütiből. Nagyon finom melegen is és kissé kihűlve is. Szerintem holnapra már nem is marad.

2011. március 12., szombat

Melegszendvics kosárkák

Ennek a remek kis receptnek a születése egy vicces és (tipikus) történettel indul. A múltkor vendégeket vártunk és szerettem volna elkészíteni valamit, amihez hiányzott pár hozzávaló. És úgy alakult a dolog, hogy nem én mentem el ezekért a boltba. Szerettem volna leveles tésztát, olyat ami előre ki is van nyújtva. Elmagyaráztam, hogy hol kell keresni és hogy is néz ki a csomagolása.
És ezt kaptam:

Bizony ez nem leveles tészta, hanem rétes tészta. Rögtön 2 csomaggal érkezett belőle, ami azért jó mert eddig életemben egyszer próbálkoztam a réteslapot eredeti célra, azaz rétes készítésére felhasználni. Elég erről annyi, hogy nem éppen sikertörténet. Így nem éreztem ellenállhatatlan vágyat arra, hogy rétes sütéssel próbálkozzam. Viszont támadt egy ötletem, hogy a réteslapból kosárkákat készítek és azt töltöm meg finomságokkal.

Hozzávalók

1 csomag réteslap
400 g darálthús konzerv
1 kis pohár tejföl
2 ek mustár
oregánó
bors
reszelt trappista és füstölt sajt
kevés olvasztott vaj a réteslapok kenéséhez

A réteslapot megkentem olvasztott vajjal és ráfektettem a következőt, ezt addig ismételtem amíg a csomagban található 6 réteslapot egymásra halmoztam. Ekkor felvágtam akkorára, hogy egy muffin tepsi mélyedését ki tudjam vele bélelni. Nekem 10 darab lett belőle.
A melegszendvics krémet úgy készítettem el, hogy a darálthús befűszereztem a mustárral, borssal és az oregánóval majd hozzáadtam a tejfölt is. A rétes kosárkákat megtöltöttem melegszendvics krémmel és a tetejére szórtam a reszelt sajtokból. Kissé összenyomkodtam a muffin formából kilógó réteslap széleket és 18 0fokra előmelegített sütőben 15 - 20 percet sütöttem.
A kész kosárkákat koktél paradicsommal és mozzarellával ettünk. Szuper vacsora volt. A kosárkák másnap kissé megmelegítve talán még finomabb is volt.

2011. március 8., kedd

Melegszendvics maradékokból

Régóta foglalkoztat a maradékok feldolgozásának kérdésköre. Bevallom őszintén ebben nem vagyok túl jó, legalábbis határozottan érzem, hogy lenne hová fejlődnöm. :)
Tegnap a TV paprikán fel is fedeztem egy nagyon jó műsort (Könnyed vacsorák címmel), amiben Nigel Slater például bemutatta, hogy mit kezdhetünk a megbarnult banánnal és még jó pár ehhez hasonló jó kis ötletet remek recepttel. Mivel nem nagyon szeretek élelmiszert kidobni, viszont annyira meg vagyok válogatós, hogy ha valami már nem olyan étvágygerjesztő, akkor nem szívesen fogyasztom el ezért igyekszem nagyobb hangsúlyt fektetni a maradék hasznosítására. :)
Ezért is voltam nagyon büszke magamra, mikor a pizzagolyó készítésekor megmarad hozzávalókból remek kis melegszendvics sikeredett.

Hozzávalók

kukorica
gomba (bacon szalonnán megpárolva)
kevés házi paradicsomszósz
kevés tömlős krémsajt
reszelt füstölt sajt


A recept nem igényelt nagy hozzáértést, ugyanis a maradék kukoricát és gombát összeöntöttem egy nagyobb tálba. Hozzátettem kb. 2 evőkanálnyi tömlős krémsajtot és kicsit többet a paradicsomszószból és összekevertem. A kész szendvicskrémet teljes kiőrlésű toast kenyérre halmoztam, a tetejére szórtam némi füstölt sajtot és a sütőben 180 fokon addig sütöttem, amíg a sajt a tetején megpirult.
Így elfogyott a maradék és egy finom vacsi készült belőle.

2011. március 2., szerda

Pizzagolyó

A menü második fogása tehát pizzagolyó lett. Egyrészt mert ez talán könnyebben ehető, ha már helyhiánnyal küzdünk. Másrészt mert a pizzát mindenki (szerintem legalábbis) szereti.
Már régebb óta szerettem volna kipróbálni ezt a receptet és ez volt a tökéletes alkalom. Korábban ettem már pizzagolyót egy plázában és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy én otthon is készítsek ilyet. Többek között azért is, mert a plázában készített verziónak nem annyira jött be a tölteléke. És ha én készítem házilag, akkor aztán az kerül bele, amit szeretek és finom. Ezért került bele valamelyik az alábbiak közül: sonka, ananász, kukorica, olivabogyó, gomba és mellé vagy sima vagy füstölt mozzarella sajt.
Kínáltam mellé paradicsomos és tejfölös mártogatós szószt.
Olyan gyorsan fogyott, hogy fényképezni sem volt időm.

De nagyon jó képek láthatóak itt, ahonnan a recept való.
Az enyém is hasonlóan nézett ki, annyi különbséggel talán, hogy a sokféle tölteléknek megfelelően igyekeztem a pizzagolyó tetején jelölni, hogy belül mivel találkozhatunk majd, így volt aminek kukorica, oliva, vagy éppen fűszerezés volt a tetején. Bár azt is mondták a vendégek, hogy olyan lehet ez mint a szerencse süti: kiderül, hogy mi van benne, amikor félbetöröd.

A recepten én nagyon kicsit változtattam, az alábbiak szerint készítettem el:

Hozzávalók  (a tésztához)

20 dkg durum liszt
20 dkg sima finom liszt (BL 55)
2 dkg szárazélesztő (a zacskóban 2,5 dekányi adag van, úgyhogy csak úgy saccra dolgoztam)
2,5 dl langyos víz
1 tk cukor
1 ek olívaolaj
1 tk só

(a  töltelékhez)
mini mozzarella és füstölt mozzarella kockák (48 db, mivel én dupla adag tésztát készítettem)
kukorica
ananász kockák
feldarabolt olivabogyó
sonka
párolt gomba  - egy kis bacon szalonnát pirítottam és ezen pároltam meg 25 dkg gombát, amiből maradt bőven

A liszteket összekevertem a sóval és egy mély tálba tetettem. A lisztes keverék közepébe kialakítottam egy mélyedést és ide szórtam a cukrot, rászórtam a szárazélesztőt és felöntöttem a langyos vízzel. Az élesztőt kb. 10-15 percig hagytam felfutni. Amikor az élesztő szépen felfutott, akkor beleöntöttem az olajat is a keverékbe és a robotgép dagasztó karjaival összeállítottam a tésztát. A végén kézzel átgyúrtam és egy kis cipó formát alakítottam ki. A cipót beliszteztem és a dagasztótálba tettem. Letakartam konyharuhával és 1 órára a 40 fokra előmelegített sütőbe tettem kelni. Gyönyörű szépen megkel a tészta, nekem ugyan egy kicsit ragadt ezért a folyamatos lisztezésre figyelnem kellett. Átgyúrtam és egy cipót formáztam. Azt négy részre osztottam amit hurkává gyúrtam és a hurkákat hat egyenlő méretű darabra vágtam fel. A kis tésztadarabokat mini pizza méretűre nyújtottam a kezemmel és a közepére helyeztem a tölteléket (1 tk párolt gomba vagy kukorica vagy 1 szelet sonka és 1 kocka ananász és 1 mini mozzarella golyó - bátran lehet kombinálni). A széleit összecsíptem és golyót formáztam, már amennyire sikerült. A kis golyókat olajjal kikent sütőlapra helyeztem. A golyók tetejét szintén lekentem egy kis olajjal és 180-200 fokos sütőben 20 perc alatt szép aranybarnára sütöttem őket.

Hozzávalók (paradicsomos mártogatóshoz)


1 fél fejnyi apróra vágott vöröshagyma
1 kis üveg sűrített paradicsom
olivaolaj
0,5 dl víz
4 tk cukor
1 gerezd fokhagyma
pizza fűszerkeverék
oregánó

A vöröshagymát az olajban megpirítottam, majd hozzáöntöttem a sűrített paradicsomot. Megsóztam, megborsoztam és belenyomtam 1 gerezd fokhagymát is.Hozzáöntöttem egy kevés vizet, majd megcukroztam. Cukrozás után hozzáadtam a fűszereket. A vízet és a fűszereket addig adagoltam míg a kívánt ízt és állagot el nem érte. Szerintem akkor jó, ha a paradicsom mellett érezzük a fűszeres, enyhén fokhagymás ízt és éppen csak folyik.

Hozzávalók (tejfölös mártogatóshoz)


1 nagy doboz tejföl (20%)
1 gerezd fokhagyma
9 fűszersó
kevés mustár

A tejfölt összekevertem az áttört fokhagymával és a fűszerekkel. Egy kevés mustárt is keverhetünk hozzá illetve ha nagyon sűrű lenne a tejföl, akkor egy pici tejet is adhatunk hozzá.

Igazi party falatok lettek! Némelyikből kifolyt a sajt, de golyó széléhez tapadt és szépen megpirult. Ez volt aztán a különleges csemeg. Nagyon jól sikerültek a pizzagolyók, az utolsó darabig elfogyott mind, pedig én 2 adagot csináltam! :)

2011. március 1., kedd

Minestrone

A hétvégén ismételten nálunk került megrendezésre a társasjáték party, ezért egy kellemes ebéddel vártuk a többieket. A menü kitalálása nem is okozott volna különösebb fejtörést, ha egy nehezítő tényezővel nem kellett volna számolni.  Mi is volt ez a tényező, erre az este folyamán elhangzó kérdés adja meg a választ.
Nagyon jól érzetük magunkat, játszottunk egy party Carcassone-t majd még a Wii is előkerült, amikor elhangzott a fő kérdés: "Mi nincs ebben a lakásban?" Amire én csípőből rávágtam, hogy: hely.
Ugyanis komoly nehézséget okozott logisztikailag, hogy heten (igen, mint a gonoszok - pedig nem is vagyunk azok :)) leüljünk ebédelni egy asztalhoz. Nem volt ugyan tökéletes a kivitelezés, de sikerült megoldani és senki nem  is halt éhen. Szóval a menüválasztásnál igen fontos szempont volt, hogy olyan finom ebédet készítsünk, amit nem csak hagyományos ebédelős körülmények között (értsd: nem asztal mellett ülve,  és nem csak késsel és villával) lehet elfogyasztani.
Mivel hideg volt és egy hete vágytunk egy jó minestrone levesre, így nem is volt kérdés, hogy ez készül majd. A második fogás tekintettel a logisztikára pizzagolyó lett.
Na de haladjuk szépen sorjában és kezdjük a levessel.


Hozzávalók

1 nagy fej hagyma
3 sárgarépa
1 fehérrépa
1 kisebb zellergumó fele
1 kisebb gumó karalábé fele
2 kis cukkini
1 paradicsom konzerv
3 gerezd fokhagyma
1 konzerv vörös vese bab
olivaolaj
oregánó
bazsalikom
balzsamecet
parmezán

bors
levestészta

A kockára vágott hagymát olivaolajon megpirítom. A fehérrépát, a zeller és a karalábét valamint a cukkinit felkockázom, a sárgarépát felkarikázom és a hagymán megpárolom. Mikor megpárolódtak a zöldségek, akkor sózom és borsozom majd hozzáadom a paradicsomot és rátöröm a fokhagymát, végül felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Összeforralom és  mivel télen nem tobzódom friss fűszernövényekben, így szárított morzsolt oregánóval és bazsalikommal fűszereztem. Kóstoláskor nem éreztem elég sósnak, de nem szerettem volna már több sót szórni bele, ezért hozzátettem egy házias levesalapot és egy kis csokor petrezselymet is. Ezután főztem kb. fél óráig a levest és amikor már teljesen megpuhultak a zöldségek, akkor hozzáadtam a babot és némi levestésztát. Megfőztem a tésztát, közben ügyeltem arra, hogy folyamatosan pótoljam az elfőtt víz mennyiségét. Szerintem akkor jó a minestrone, ha jó tartalmas és sűrű, de azért némi lé szükséges, hiszen végülis leves. Végül adtam hozzá némi reszelt parmezán és egy kevés balzsamecetet is, hogy az ízek összeérjenek.
Tálaláskor a tetején meghintettem parmezánnal és pár csepp balzsamecetet is csepegtettem bele.
Igazán finom leves lett és nagyon jól esett a hidegben.
És a helyhiány sem vont le az élvezeti értékből!

2011. február 24., csütörtök

Újabb gasztrobarátság - Oreo

Már korábban megfejtettem a "Panna cotta rejtélyt", azaz hogy miért lelkesednek annyira egy rezgő fehér puding szerűségért. Abból barátság lett.
Most egy újabb gasztro-rejtély felderítésére mentem rá. Ez az Oreo keksz. Több blogot olvasok és egyértelműen látszik, hogy ez a keksz is igen népszerű. Bevallom én még korábban nem is hallottam róla, és először azt sem tudtam mi az az Oreo. Kicsit ufóra emlékeztető neve és elsőre bizarr kinézete van. Honnan ez a név? Mondjuk nem hiszem, hogy a Pilóta keksz nevén gondolkodtam volna ennyit korábban. Mert azt olvastam, hogy az Oreo olyan az amerikaiaknak, mint nekünk magyaroknak a Pilóta keksz. És az ugye nem vitás, hogy jó hazafi révén az utóbbiért lelkesedem, de nagyon. Így amikor a síelésről tartottunk haza és betértünk pár itthon nem kapható dologért (főleg édességért) egy helyi Billába és megpillantottam egy doboz Oreo kekszet, akkor azonnali hatállyal a kosárban landolt. Ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy a végére járjak ennek az Oreo mániának illetve hogy saját magam is teszteljem ezt a kekszet.
Aztán bekerült a szekrénybe és ott várta míg kiheverem a tüszős mandula gyulladásomat. A betegség jelentősen visszavetette a gasztronómia iránti lelkesedésemet, nem nagyon ettem és nem is nagyon vágytam ízekre. De meggyógyultam és a szombat délutáni kávém mellé megkívántam egy kis kekszet. Gondoltam ideális alkalom, hogy én és Oreo keksz megismerkedjünk egymással.

Kibontottam a csomagolást és előbukkantak a kekszek. Első ránézésre kisebb mint egy Pilóta keksz. És meglehetősen fura volt a majdnem fekete kekszlapok látványa. De ízre, isteni. Nagyon finom. Azóta azt is tudom, hogy állítólag a holland kakaó miatt van, hogy majdnem feketék a kekszlapok. A vaníliás krém is szuper. Bevallom nem úgy ettem, ahogy a Pilótát szokás. Nem támad rá ellenállhatatlan vágyam, hogy szétválasztva a kekszlapokat a krémet támadjam meg. Ennek talán az lehet az oka, hogy  nem olyan nagylelkűen van benne a krém adagolva, mint a Pilótában. Mondhatnám spóroltak vele.... De így is összhangban van a keksz számomra! A kakaós kekszlapok roppanósak és remekül és kellő mértéken egészíti ki a vaníliás krém az ízélményt!


Legújabb kedvencem tehát az Oreo. Kedvelném annyira, mint a Pilóta kekszet, de ez utóbbi javára írható, hogy kapható itthon, míg sajnos az Oreo is egy lett a csak külföldön kapható kedvencek sorában.
Aki kedveli a Pilóta kekszet, az kóstolja meg! Én pedig ki fogom próbálni a házilag elkészíthető verziót is hamarosan!

2011. február 10., csütörtök

VKF. 40. forduló - Fánk alá Gőzgombóc (Szilvalekváros fánk vaníliaöntettel)

Már egy ideje készülök arra, hogy benevezzek egy VKF-re én is. Aztán megláttam a kiírást, ami egyben maga volt a kihívás. Fánk (és ha ez nem lenne elég nehéz elsőre) hozzá illő öntet. A fánkot szeretem, de régebben ez is egy volt azok közül, amit nem készítettem otthon. Nálunk ugyanis kicsit nehézkes az olajban sütés, azaz igyekszem kerülni, mert a szagelszívó csak szénszűrőkkel van ellátva. Nem biztos, hogy annyira jó lenne, ha az amerikai (bár ha jól tudom a pontos megnevezés francia) konyha miatt az egész lakás beolajozódna. Így én sütőben sütött fánkot készítettem. A recepthez az ihletet az osztrák gőzgombóc adta - így az én fánkom is szilvalekvárral lett töltve és mellé vanília öntet is járt.

Hozzávalók

40 dkg liszt
2,5 ek cukor
0,5 ek vaníliás cukor
5 dkg vaj
2 csomag szárazélesztő
1,5 dl langyos tej
2 tojás

A lisztet, a szárazélesztőt, valamint a cukrot és a vaníliás cukrot összekevertem és hozzámorzsoltam a vajat. A közepén kialakítottam egy mélyedést és ide öntöttem bele a tejet és a két tojást. Robotgép dagasztókarjával összeállítottam a tésztát, majd még kézzel is gyúrtam rajta egy kicsit. Nagyon hamar és nagyon szépen összeáll a tészta. Bevallom nem is gondoltam volna, sőt eddig mindig féltem a dagasztókart kipróbálni. De ezután előszeretettel fogom használni és remélem soha nem fog a karokon felmászni a tészta, mert mindig ez volt a rémképzetem. A kész tésztát kicsit megszórtam liszttel és letakartam egy konyharuhával. A sütőt már korábban előmelegítettem kb. 40 fokra és aztán hagytam egy kicsit kihűlni. A langyos sütőben 1 óráig kelesztettem a tésztát. A megkelt tésztát kivettem az edényből. Még szerencse, hogy korábban már kipróbáltam ezt a receptet, így már nem ijedtem meg, amikor a tészta szinte az eredeti méreteihez tért vissza, miután hozzáértem. Kézzel átgyúrtam, majd négy részre osztottam a tésztát. Azokból rudakat sodortam és felvágtam őket egy fánknyi méretre. A tésztadarabokat kézzel széthúztam kör alakúra, a közepére pedig szilvalekvárt helyeztem. A tészta széleit összecsípve kis gömböcöket formáztam. A kész fánkokat sütőpapírral bélelt tepsire raktam, majd egy újabb fél órát kelesztettem. Végül 190 fokos sütőben 10 perc alatt megsütöttem őket. A fánkokat vanília öntettel kínáltam.

Hozzávalók

6 dl tej
3 tojás
10 dkg cukor
1 ek liszt
1ek vaníliás cukor

A cukrot és a lisztet összekeverem, majd hozzáadom a tojásokat és habverővel kikeverem. Lassan hozzákeverem a tejet és az edényt forró víz fölé teszem és folyamatosan kevergetve besűrítem.



Sajtos tejfölös tészta olaszosan

Új kedvencem a sajtos tejfölös tészta.
Ez azért nagy szó, mert volt bizony olyan szakasza az életemnek, amikor egyáltalán nem értettem hova és miért a nagy rajongás a sajtos tészta körül. Egy egyszerű, szinte semmitmondó kis ételnek tartottam. Majd eltelt jópár év és én is kedvet kaptam hozzá néha. Megkóstoltam a magyar klasszikust: széles metélttel, (vizezett - hoppá elnézést, de ez az igazság!) tejföllel és reszelt trapistával. Nem mondom, hogy az igazi és minden nap tudnám enni, de megkedveltem annyira, hogy néha kedvet kaptam hozzá. Aztán felfedeztem a saját változatomat és minden a helyére került. Azóta szinte nem telik el hét úgy, hogy valamelyik este ne jutna eszembe, hogy össze kéne dobni egyet és másnap a munkahelyemen milyen jóízűen majszolnám ebédre!
Az én változatom egy híd, átmenet a spaghetti aglio e olio és a klasszikus magyar sajtos tészta között.
A hiteles története pedig úgy hangzik, hogy anyukámnál ebédeltem és éppen valami miatt rohanásban voltunk. Én rettenetesen éhes voltam. És akkor anyu megkérdezte, hogy nem kérek-e egy kis sajtos tésztát.
És én bizony kértem. És mondhatom isteni volt. A kész spagetti tésztát kicsit átpirította egy forró serpenyőben egy kis olivaolajon, és szórt rá némi zöldfűszert (ami otthon volt éppen) és fokhagymát. A fokhagymás, zöldfűszeres spagettit pedig sok-sok tejföllel és reszelt sajttal ettük.
Nagyon finom. Én annyit bolondítottam rajta, hogy a spagetti tésztát fokhagymás fűszervajon átpirítom a serpenyőben. Tálaláskor pedig a tejföl mellé többféle reszelt sajtot (füstölt sajt és trappista sajt, parmezán és trappista - ami éppen otthon van) teszek rá.

Hozzávalók

spagetti tészta
fokhagymás fűszervaj vagy jó minőségű olivaolaj, fűszerek és zúzott fokhagyma
tejföl (én általában sűrűbbet szoktam használni)
sajt - ez ízlés szerint lehet füstölt sajt, trappista sajt reszelve és vagy parmezán



2011. február 8., kedd

Germknödel és egyéb osztrák finomságok

A múlt héten síelni voltunk. Egyszerűen csodálatos idő, mit csodálatos, ugyan már hiszen TÖKÉLETES volt. A nap egész héten sütött, ugyanakkor hideg is volt, így nem olvadt a hó vagyis nem volt latyak.
Csakis tökéletesen fehér és hófödte hegyek és sípályák, napsütés.
Egész héten síeltünk, a 7 napból 6-ot. Na persze azért kényelmes tempót diktáltunk vagyis nem felvonó nyitástól felvonó zárásig tartott a nap. És volt rengeteg hüttézés is. Ezt nem lehet kihagyni, mert itt szerintem az osztrák konyha különleges remekműveit lehet megkóstolni.
(A Germknödli-nek még azok sem tudnak ellenállni akik amúgy nem tartják túl sokra az osztrák gasztronómiát.)
Lehet kritizálni az osztrák konyhát, de én kifejezettem kedvelem és a múlt héten is sajnos rengeteget ettem a Käsekreimler nevezetű  ételből (nehéz lenne ezt pontosan elmondani magyarul, talán nevezzük sajtos virslinek/kolbásznak) sültkrumplival és az abszolút favoritommal, a párolt savanyúkáposztával. Most is beindul a pavlovi reflexem, ha csak rágondolok. A másik kedvencem a Fritattensuppe (erőleves palacsintával) most ugyan kimaradt, mert az első nap tanulságai után próbáltam nem túl sokat enni.
Azonban a Germknödli nem maradhatott el. Ez szilvalekvárral töltött gőzgombóc szigorúan vaníliaöntettel és mákkal megszórva.
kép (recept) innen 
Több oka is van, hogy ezt miért nem lehet kihagyni:
1. iszonyatosan finom
2. én nem szívesen állnék neki ezt otthon elkészíteni (talán majd ha egyszer nagyon felbátorodom)
3. olyan békebeli ízvilága van  - egyszerre idézi fel bennem a "nagymama sütije"  érzést és a békebeli monarchia korabeli időket (amit persze én csak filmekből, képes- és történelem könyvekből ismerhetek).
4. és mert egyszerűen mindekit levesz a lábáról ez az édesség.
Ugyanis régebben én sem kedveltem, sőt nem is volt kedvem megkóstolni sem. Ennek, így visszatekintve egy különösebb oka lehetett, az olvasztott vaj.
Ugyanis a szilvalekvárt szeretem, a tésztájával is megbarátkoztam már, mák na jó egy kevés jöhet. De ha olvasztott vajjal van meglocsolva és úgy van mákkal leszórva - na ez nem vonzó. Aztán összehoztak minket, mármint engem és a vaníliaöntetes gőzgombócot. És első kóstolásra minden eldőlt. És azóta is imádom, olyannyira, hogy pénteken egy búcsú Germknödlivel vettünk búcsút a síeléstől, a havas hegyvidéktől.

2011. január 27., csütörtök

Panna cotta alá kapucíner

Ehhez a recepthez az egyik kedvencemből a kapucínerből merítettem ihletet.
Alapjában véve nem vagyok egy nagy kávé fogyasztó. Na jó, helyesebben talán nem vagyok rendszeres kávéfogyasztó. Egyrészt azért mert az igazi kávé nekem keserű, másrészt mert úgy érzem nálam nem működik az "ébresztő" hatás. És akkor meg ugye minek is innám... Azonban ha a kávé nem fekete és keserű, hanem tejes, tejszínes, csokis akkor jöhet. És a kávés csokikat is nagyon kedvelem. A kapucíner az egyik (retró) kedvencem. A panna cotta pedig tiszta tejszín, ami ugyebár a kapucínerben is van.  Innen jött az ötlet, hogy készítsek egy tejszínes és egy kávés panna cottát csokiöntettel.

Ez egy különleges desszert, mert egy szülinapra készült! Remélem, hogy az ünnepelt nagyon fog neki örülni és ezzel a a desszerttel valami kicsit talán én is tudok neki adni. Szóval: Nagyon Boldog Születésnapot!
És kívánom hogy még sok finom és inspiráló olasz dologgal ismerkedjek meg általa/vele!
A recept ugyanaz mint a főpróbaként készített Panna cottánál.
A hozzávalókat megfeleztem és az egyik részéből tejszínes a másik részéből kávés panna cottát főztem. A kávés felénél arányosan kevesebbet adtam hozzá a tejből, azaz 0,5 dl tej és 1 dl frissen főzött kávé került a 2 dl tejszínhez. Felfőztem és hozzáadtam 3,5 zselatinlapot a kávés tejszínhez. Időközönként megkavargattam és lehűtöttem, hogy a pohár aljára kerülhessen. Ezt aztán hagytam egy félórácskát tovább hűlni és amikor már elkezdett a összeállni, akkor a tetejére öntöttem a tejszínes részt. Ekkor betettem a hűtőszekrénybe egy egész éjszakára. Másnap meleg vízfürdőbe állítottam a poharat, hogy könnyebben ki tudjam borítani a tányérra a kávés-tejszínes emeletes desszertet. A tetejére készítettem étcsokoládéval és vajjal csokiöntetet. Ezt meg is lehetett volna bolondítani egy kevés kávéval, de ezt én most nem tettem, hanem a tetejére egy csokoládés kávés cukorkát tettem. Igazából csokoládéban mártott kávészemmel szeretem volna eredetileg díszíteni, de sajnos sehol nem kaptam.










Jó étvágyat az Ünnepeltnek!
Boldog Szülinapot Dolce vita!

2011. január 20., csütörtök

Panna cotta

Bevallom őszintén nem nagyon értettem a nagy Panna cotta lázat, amit néhány blogon tapasztaltam. Talán ez arra vezethető vissza, hogy nem vagyok nagy puding illetve rezgő étel kedvelő. Ha már itt tartunk nálam a puding soha nem egy formában szépen kihűtött és kitálalt desszert, hanem inkább egy nagyon-nagyon sűrű forró csokira hasonlít, vagyis mikor már besűrűsödött akkor azon melegében el is fogyasztom. Azon kívül a panna cotta ízét el sem tudtam képzelni, olyan semmi extra, jellegtelen, semleges és édes íznek képzeltem.
Aztán mikor annyi helyen megjelent azt gondoltam ennyi ember egyszerre csak nem téved. Nekem is próbát kéne tennem. Ekkor már vonzott az elkészítése, de a zselatinlap használatától megijedtem. A zselatin használatát is egy mágikus és nehéz dolognak gondoltam.
Hát jelentem nem volt vészes így az első próbálkozás után. És az íze, hát az is remek volt. Nekem nagyon bejött. Persze van még mit csiszolni a panna cotta készítő tudományomon és be kell szereznem pár helyes kis formát is, mert biztosan fogok még próbálkozni vele.

Mielőtt belevágtam a sajátomba rengeteg receptet elolvastam. Amiben különböztek talán az a zselatin  mármint hogy lap vagy port használjuk, illetve ha lapot akkor mik legyenek az arányok.
Végül ezt a receptet választottam mentornak. Így elsőre nem is sokat változtattam rajta, de a sok utánaolvasás hatására zselatin ügyben már nem rettegtem és felvállaltam a kockázatot, hogy inkább kevesebbet teszek bele, mintsem hogy életem első nagy próbálkozása zselatin ízű legyen.

Hozzávalók

4 dl tejszín (30%)
2 dl tej (2,8% és UHT, mert általában ez van otthon)
5 dkg cukor
1 vaníliarúd
3,5 lap zselatin

Elővettem a rég óta féltve őrzött vaníliarudamat és félbevágtam, majd kikapargattam a belsejét. (Ezt a receptet már csak ezért is nevezhetjük úttörőnek, mert még soha nem használtam igazi vanília rudat. Legközelebb jobban is kell ügyelnem a kikapargatáskor, hogy a barna rostok ne menjenek a magokkal együtt!). A vaníliaszemek és a vaníliarudat is a tejbe raktam és elkezdtem felforralni a tejet folyamatos kevergetés mellett. Mikor már meleg volt a tej, akkor hozzáöntöttem a tejszínt is és felforraltam.
Amikor felforrt hozzáöntöttem a cukrot és megkevertem, majd kitettem hűlni. Hűlés közben is kevertem rajta párszor, majd mikor langyosra hűlt akkor hozzáraktam a zselatinlapokat. A lapokat én előtte egy kicsit beáztattam vízbe. Tényleg csak átforgattam benne mindkét oldalát, aztán már dobtam is őket a tejes tejszínbe. Még egy keveset hűtöttem miközben néha megkevertem, majd poharakba öntöttem. Egy éjszakára a hűtőbe tettem.
Tálalás előtt a poharakat meleg vízfürdőbe mártottam, hogy könnyedén kijöjjön a formából.


A panna cotta küldetés projekt ezzel még nem ért véget, de hatalmas lépést tettünk előre! Már megkedveltük egymást - tehát a java még hátra van!

2011. január 19., szerda

Még egy projekt...

Akkor vegyük csak szépen sorra őket:
1. Fánk
2. Panna cotta
...és akkor most még egy
 3. Méteres kalács

Nem is tudom, kicsit el is bizonytalanodtam ettől a sok-sok projekttől. Megmondom, hogy miért. Nagyon tetszenek és lelkesítőileg hatnak rám, mondhatnám motiválnak. Ugyanakkor félelmet is keltenek bennem, mert nagyon kevés időm van. És ha már belevágtam a projektekbe, akkor nincs más megoldás csak a TÖKÉLETESSÉG. És ahhoz idő kell, ráérős idő. És csináljam bármilyen tudományosan, akkurátus pontossággal megtervezetten a time managementemet, na időből nekem kevés van. És ezért félek bevenni egy harmadik projektet is. Bár nagyon nagyon szeretnék sütni egy méteres kalácsot. Különleges érzelmi kötelék fűz ehhez a sütihez és ezer éve nem ettem már. Pont ideális, hogy végre én magam készítsem el. És a másik két projekt, ami már félig kész? De még ott is kellene idő a tökéletesítéshez.  Nem akarok csalódni és rossz érzést generálni magamban, ha mégsem sikerülne úgy, ahogy elterveztem. És a határidők is eléggé közeliek....
Azt hiszem szépen átgondolom a megvalósítás sorrendjét, mindent megtervezek és alaposan előkészítek és akkor mindhárom sikerülni fog. Amelyiknek határidőre kell elkészülni azt szépen előre veszem, és a többi meg majd követi szép sorjában. Rendben lesz ez így! De máris változtatok a sorrenden, mert az előbbi az ötlet megszületésének sorrendje lesz, ez meg a megvalósítás sorrendje:

1. Panna cotta
2. Fánk
3. Méteres kalács

A terv további részleteit még csiszolom és pontosítok - és erre ott lesz a hétvégém. Ha már a megvalósításra nem lesz lehetőség vagy legalábbis nem lenne ideális. És ki tudja, még az is lehet.
Lényeg az alapos tervezés! Én rajta vagyok!

2011. január 18., kedd

Fánki groove

Képes beszámoló a fánk projektről





Összesítés
1. A fánk nagyon jó dolog és szeretem! (Ezt eddig is tudtam)
2. Elkészítettem életem első klasszikus kelt tésztáját (ezt eddig nem mertem még kipróbálni)
3. Nem csak olajban lehet finom fánkot sütni! (Ezt csak remélni mertem, mert az olajban sütéshez nem ideálisak a körülmények az amerikai vagyis francia típusú konyhában, ahol ráadásul remek de csupán szénszűrőkkel ellátott szagelszívó adott!)
4. A VKF-re még tökéletesítem, de már alakul! (Azt remélem tuti lesz ha kialakult!)

2011. január 17., hétfő

Nincs itthon kenyér!? Sütök egyet

Bevallom nem vagyok (legalábbis nem voltam) az otthoni kenyérsütés elkötelezett híve.
Hogy mi ennek az oka? Régebben még jópár évvel ezelőtt volt nekünk is kenyérsütő gépünk. És Anyu és Apu lelkesen sütögettek is kenyereket. Ami nekem eleinte borzalmasan nem ízlett, mert gumis volt és tömör. Nem volt olyan lágy és levegős mint a bolti kenyér. És az én kis ízlésvilágom már erőteljesen hozzászokott a bolti kenyér ízéhez. Bevallom ahhoz, hogy el tudjam hagyni a fehér vagy félbarna kenyeret, ahhoz is rettenetesen hosszú évek kellettek. Régebben egy rozskenyérrel ki lehetett volna kergetni a világból, mert keserű és savanyú volt egyszerre és a liszt a tetején.... (Nem vagyok egy por halmazállapot kedvelő! Nekem a cukor is kristály és nem por!) Aztán ahogy teltek múltak az évek és ahogy magamtól elkezdtem arra törekedni, hogy egészségesebb dolgokat fogyasszak és egészségesebben éljek megkedveltem a rozskenyeret, a teljes kiőrlésű lisztből és magokkal készült kenyereket és fokozatosan szoktam le a fehér és félbarna kenyerekről. Mondhatom, hogy mostanra már egyrészt viszonylag kevés kenyeret fogyasztok és fehér vagy félbarna kenyeret alig. És amikor nagy ritkán hozzájutok teljesen más az íze és nagyon finom, nagyon tudnám enni.... Mert bárki bármit mond, az egészséges kenyérnek más íze van. Ma már ezt is szeretem és ízlik. Azt hiszem ez volt a kulcs abban, hogy ma már az étrendem szerves részeivé válhattak. Mert lehet valami nagyon egészséges és hasznos, ám ha nem ízlik, akkor megette a fene. (Vagyis megeszi a fene, de én ugyan nem!)
És akkor mégis hogyan kaptam kedvet a kenyérsütéshez? Nem máshol mint Morzsókánál, Természetesen egy szokásos lánybuli keretében készült egy saját készítésű diós kenyérrel. És ha azt mondom finom volt, az nem elég. Na akkor és ott elhatároztam, hogy én is fogok sütni ilyen kenyeret.
Ennek ma jött el az ideális pillanata, hiszen hazaérve realizáltam, hogy nincs itthon kenyér. 
És akkor jött az ihlet és a lelkesedés - van itthon szárított paradicsom és olívabogyó. Hát akkor ne egy egyszerű kenyér legyen, hanem egy mediterrán kenyér.  És meg is sütöttem, sőt az első finom szeletet már el is majszoltuk belőle!

A recept itt található.








2011. január 15., szombat

Kedvenc krumplilevesem

Gyerekkorom óta egyik kedvenc levesem a krumplileves, de kizárólag a fehér, tejfölös krumplileves.  Ha nem hófehér (hanem mondjuk rózsaszín) és nem tejfölös (hanem ecetes) akkor azonban rögtön kegyvesztett lesz, azaz akkor már nemhogy nem a kedvencem, de nem is eszem olyan jóízűen. Már ha egyáltalán megeszem!

A kedvenc krumplilevesem hozzávalói

0,5 kg krumpli
1 babérlevél
1 gerezd fokhagyma
1 ek. liszt
1 kis pohár tejföl

bors
víz

A krumplit meghámozom és felkockázom. Felöntöm annyi vízzel ami bőségesen ellepi a krumplit (kb. másfélszer annyi vízzel), beledobom a babérlevelet és a megpucolt fokhagyma gerezdet megsózom és felteszem főni. A levest felforralom és addig főzöm amíg a krumpli meg nem főtt. Amíg fő a leves, addig előkészítem a tejfölös habarást. Majdnem egy pohárnyi tejfölt (egy keveset félretettem, hogy tálalás után is tehessek bele még a levesembe) összekevertem 1 evőkanálnyi liszttel. Akkor ha úgy érzem hogy túl zsíros a tejföl és nehéz lesz összekeverni, akkor szoktam még egy evőkanálnyi tejet is hozzáönteni. A tejfölös habarásra a leves levéből szoktam egy kicsit hozzákeverni és ez után öntöm rá a kész levesre a habarást. Elkeverem és még egy pár percig főzöm.
Én imádom megszórni egy kevés őrölt feketeborssal és még egy kanálnyi tejfölt is szoktam beletenni. Akkor igazán finom, amikor kellemesen meleg, borsos és a tejföl miatt savanykás.
Szerintem télen és nyáron is nagyon finom.

Egyet nem értek igazán, bár ez nem csak erre az ételre igaz. Miért van az, hogy megfőz valamit úgy ahogy a legjobban szeretem,szigorúan ragaszkodom a recepthez, amit anyutól tanultam és nagyon nagyon finom is lesz, ugyanakkor mégsem olyan az íze, mint amikor nem én hanem anyu készítette. Ezt tényleg nem értem. Jó biztosan sok minden múlik az alapanyagokon vagy a víz minőségén vagy ezer más apróságon, de ha ezeket a hatásokat kiszűrnénk és  szimultán, egymás mellett ugyanazon alapanyagokból és ugyanazon eszközök segítségével készítenénk azt hiszem akkor is igaz lenne ez.
Szóval miért van, hogy az anyukák vagy a nagyik főztje mindig egy fokkal jobban ízlik?

2011. január 11., kedd

Én bizony belevágok!

Tegnap olvastam a VKF következő fordulójáról! És elhatároztam, hogy ezúttal fakanalat ragadok és felsorakozok a nemes cél érdekében és Vigyázz Kész Főzz!

Szóval tegnap óta fánkokon és a hozzá passzoló önteteken jár az agyam.
A fánk koncepció már körvonalazódni látszik, de bevallom az öntet okoz némi fejtörést!  Nem baj, mert még csak kedd van és a nemes feladatra a hétvégét szemeltem ki! :) Szóval addig a fejemben  keringenek a fánkok!
És még valami vicces, tegnap mikor megtaláltam a témát a fánk alakú nyakláncomat viseltem.

2011. január 8., szombat

Lencse-minestrone

Karácsonyra kaptam pár szakácskönyvet, ebből az egyik egy régóta vágyott kedvenc - Dolce Vita Magyarországon. Mondanom sem kell, hogy megörültem amikor a két ünnep között a kb. kétszázadig átlapozás és tanulmányozás alkalmával elhatároztam, hogy az újévi lencselevest a benne található recept alapján fogom elkészíteni.
Egyik régi nagy kedvencem az olasz konyha és mikor a tésztákon és pizzákon túl felfedeztem a minestrone levest, már akkor tudtam, hogy ezt soha nem fogom tudni megunni. Éppen ezért tetszett meg ez a recept is a könyvben, mert pont olyan mint egy jó kis minestrone leves csak éppen lencsével.
Az eredeti receptet én egy kicsit átalakítottam, hogy passzoljon az otthon fellelt alapanyagokhoz. Az eredmény káprázatos volt, mindenki szerette aki kapott belőle. És lévén újévi lencseleves, pár embert gazdagítottam vele!!!

Hozzávalók
20 dkg száraz lencse
1 közepes méretű zellergumó fele
1 közepes méretű karalábé negyede
4 kisebb sárgarépa
1 fehérrépa
40 dkg paradicsom
1 fej vöröshagyma
2 kis gerezd fokhagyma
5 dl húsleves
szárított, morzsolt kakukkfű

bors
olívaolaj

 A lencsét 2 órára beáztattam. A sárgarépát, fehérrépát, a zellert, a karalábét és a hagymát is nagyon apró kockákra vágtam. A hagymát megpirítottam némi olívaolajon. A felkockázott zöldségeket a hagymán megdinszteltem. A paradicsomot kivettem a mélyhűtőből és meleg vízben lehúztam a héját. (Bevallom nem nagyon szoktam ezzel bajlódni, egyrészt mert nagyon macerásnak gondoltam, másrészt mert én szeretem a paradicsom héját vagyis nem zavar az ételben. Most mégis azt gondoltam, hogy egy levesben azért nem való, hogy felkunkorodott paradicsom héjak lebegjenek a felszínén. Meglepően könnyű volt maga a művelet, azaz a fagyos paradicsom meleg víz hatására ledobja magáról a kabátot.) Mivel koktélparadicsomok voltak így az aprítással nem törődtem. A zöldségekre nyomtam a két fej fokhagymát és aztán a paradicsomokat is hozzáadtam. Megsóztam, finoman megborsoztam és szórtam rá némi kakukkfüvet is. A levest felöntöttem 5 dl húslevessel és hozzáadtam a lecsöpögtetett lencsét. A levest fedő alatt addig főztem amíg a lencse megpuhult. Amit nem győztem folyamatos kóstolással ellenőrizni, mert isteni illat volt. Tálaláskor pár csepp balzsamecettel ízesítettem és a tetejét reszelt parmezánnal szórtam meg.
Mivel nagyon nagy sikere volt és még lencsém is maradt, nem csak egy év múlva készítem legközelebb!

2011. január 5., szerda

Fogadjunk!

Tavaly megfogadtam magamnak pár dolgot az új évre. Azt kell mondjam, hogy a megvalósítás mondjuk 70% környékére tehető. Ami szerintem nem is olyan rossz, így elsőre. A folyamat folytatásaként elgondolkodtam mit szeretnék 2011-re megfogadni.
Aztán annyira filozofikus hangulatomban voltam, hogy mi lehet a különbség a fogadalom és a cél között. És akkor nekem inkább 2011-es céljaim vagy fogadalmaim legyenek?
Tényleg szerintetek mi különbözteti meg hogy megfogadsz magadnak valamit, amit ebben az évben szeretnél megtenni/kipróbálni/átélni/megélni vagy hogy azt mondod magadnak, hogy a következő éjféli pezsgő koccintásig a következőket megteszem/kipróbálom/átélem/megélem.
És akkor nekiálltam keresni, hogy mit is jelent a fogadalom és mit a cél...

Cél mindenekelőtt az, amit valamely cselekvés által el akarunk érni, valamely tevékenységgel megvalósítani. Ebben az értelemben annyi mint szándék, az a gondolat, mely az akarást irányozza. A cél ok, ha a cselekvés reá irányul, elérése végett indul meg. (Forrás: Pallas Nagylexikon)


A fogadalom pedig általános értelemben egy istenségnek tett ígéret valaminek elnyerése érdekében. A fogadalom önmagában csakis azt kötelezi, aki letette és megszűnik a kitűzött idő lejártával, az ígéret tárgyának lényegi megváltozásával, feltételének vagy céljának megszűntével, felmentéssel és a fogadalom megváltoztatásával. Akinek hatalma van a fogadalom tárgya fölött, az felfüggesztheti a  fogadalom kötelező erejét mindaddig, amíg számára a fogadalom teljesítése hátránnyal jár. (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)
 
Ebben az értelemben azt hiszem nekem inkább céljaim vannak és nem ígéreteim amiket később visszavonhatok. És a célokhoz társítok egy határidőt, de az sem tragédia ha esetleg valami miatt nem valósul meg az eredetileg kitűzött határidőig, hiszen lesznek/vannak nekem a tavalyi évről áthozott céljaim is.
 
Na de lássuk a medvét, vagyis a célokat:
Az idei évem még jobb lesz, mint a tavalyi.
  • Még többet sütni és főzni mint tavaly, és erről még többet blogolni.
  • Megfőzni életem első igazi húslevesét (ne ez például egy tavalyi export cél) és általánosságban is sokkal több levest enni és készíteni
  • Egészséges és egyszerű ételeket enni (persze néha ki lehet rúgni a hámból) és új ízeket kipróbálni (ezt azért kellő óvatossággal és nyitottsággal)
  • Rendszeresen sportolni - az idén szépen lassan próbálom felvenni a futást a repertoáromba :)
  • Megtanulni nem stresszelni és nem görcsölni feleslegesen (már az is nagy eredmény ha ezt egyre kevesebbet teszem majd!)
Azt hiszem nagyjából ennyi az amit erre az évre kiterveltem magamnak. Persze a lista folyamatosan bővül és bővülni is fog, mindenesetre jó volt úgy kezdeni az évet, hogy keretbe foglaltam amit szeretnék az idén.
És  miközben ezt a bejegyzést írtam illetve ezeken gondolkodtam megtaláltam az alábbi idézetet:

Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid.”
/Benjamin Elijah Mays/

Hát nekem már vannak 2011-re is! Kezdődjön a móka!

2011. január 4., kedd

Könnyű nyárias vacsora egy hideg téli estén

Ahogy ígértem, jön egy nyáridéző vacsora. Egy téli hideg reggelen, mikor útban vagyunk a munka helyünkre kétségtelenül az egyik legjobb amit tehetünk (ha már sajnos vissza nem fordulhatunk, hogy mégis haza menjünk inkább), hogy a nyárra gondolunk. És mivel a nyár és a napsütés mindig mosolyt csal az arcomra és nem akartam még elengedni ezt az érzést, mert akkor menthetetlenül elmerülök a hideg nyirkosságban, így kitaláltam hogy este valami finom, könnyű és nyárias vacsit készítek. Ez lett a végeredmény!



Hozzávalók
1 ek olivaolaj
1 cukkini
3 paradicsom
1 gerezd fokhagyma
2 tojás
só, bors és bazsalikom (nekem csak szárított és morzsolt volt éppen otthon)

A cukkinit apró kockákra vágtam és közben egy teflon serpenyőben felforrósítottam az olivaolajat. A cukkinit beleszórtam a serpenyőbe és folyamatosan kevergetve pirítottam és pároltam amíg el nem kezdett megpuhulni.
Ekkor hozzáadtam a felkockázott a paradicsomot is. A legjobb lenne a félbevágott koktélparadicsom, de én abból sajnos nem kaptam szépet. A cukkinire és a paradicsomra rányomtam egy fokhagymát és megszórtam sóval, borssal és némi szárított morzsolt bazsalikommal is és pár percig még tovább pároltam. (Ha van friss bazsalikom levél otthon, akkor inkább azt adjunk hozzá a végén, bár így szárított morzsolt bazsalikommal is nagyon finom volt.) 

Ezután a cukkinis paradicsomot a serpenyő közepéről kihúztam a szélére és középre ütöttem 2 tojást.  A tojásokat fedő alatt készre sütöttem, ami azt jelenteti nálunk, hogy a sárgája még folyik de más már nem. De ezt mindenki máshogy szereti tapasztalatom szerint.
Pirítóssal ettük és mondhatom nagyon finom volt és tényleg a nyár emlékét idézte fel. Azon kívül remekül feldobta a cukkini és a paradicsom a tükörtojást.
Már látom is magam előtt a képet, ahogy egy nyári hétvégén a teraszon ülve napsütésben fogyasztom ezt a reggelit!

2011. január 3., hétfő

Jubil-álom

Ma reggel az ünnepek utáni szabadság végeztével újra dolgozni battyogtam. És elég sokat gondolkodtam befelé menet... Egyrészt, hogy még hideg tél van de hamarosan itt a nyár. :) Nem kell nevetni, hiszem mindenki ismeri a mondást: Január, február... Itt a nyár! Minden esetre arra gondoltam, hogy hamarosan újra világosban lépek ki az iroda ajtaján miután lejárt a munkanap. Hamarosan újra meleg lesz, napsütés és mindenféle jó kis nyári dolgok: fagyi, limonádé, napszemüveg...
Fel is használtam  a remek hangulatot és estére kitaláltam egy remek nyáridéző könnyű kis vacsorát! (hamarosan annak is jönnek a részletei)
És még egy valami jutott az eszembe, hogy napra pontosan 6 évvel ezelőtt ugyanígy indultam be a céghez, az első munkanapomra. Hihetetlen hosszú idő 6 év, azalatt diplomát kapnak az orvosok, a jogászok, a csecsemők iskolába mennek, egy új autó használt régi autó lesz, egy fának 6 új évgyűrűje lesz... :) Igen, ilyen gondolataim támadtak, pedig nem mondhatnám, hogy túlpihentem magam az év végi ünnepek környékén! :)
Mindenesetre nekem fontos volt és engem elgondolkodásra késztetett ez a 6 év. Kicsit talán még rosszul esett, hogy ott bent ez senkinek nem is jutott az eszébe, de ezen persze nem kell csodálkozni. Már kiment a divatból a kiváló dolgozó kitüntetés, a jubileumi oklevél és ehhez hasonló dolgok. Pedig nem voltak azok rosszak... Akkor talán még ha felszínesen is de törődtek az emberrel, számon tartották, megemlítették, megkoccintották az ilyen alkalmakat. Bevallom ez azért néha hiányzik. De mindegy én magammal megünnepeltem a pillanatot. Megpróbáltam visszaemlékezni arra a 6 évvel ezelőtti napra. Nem nagyon ment. Komolyan, hogy fogok így idős koromban mesélni??? Vagy amiket én hallottam, hogy "és '958-ban, amikor..." azok is mind csak egy jó kis blöff szüleményei, amik arra alapoznak, hogy a hallgatóság akkor még úgysem élt és nem emlékezhet rá pontosan mi történt.
Szóval 6 éve! És ezzel a mai világban azt hiszem egy régi "bútordarabbá" váltam. Tényleg mennyi gyakori manapság, hogy az ember az első munkahelyén ennyi időt töltsön? Lehet, hogy nem jól csinálom?
Végső soron nekem mosolyt csalt az arcomra és jól esett visszaemlékezni. Talán szebb is volt így, hogy csak az enyém volt a pillanat, mintha a fél testület kezet fogott volna velem, vagy hátba vágva gratulál!
Related Posts with Thumbnails