Bajor szombat

Szombaton végre terítékre került az ebéd, amit már régóta terveztem! Sajnos gyorsan el is fogyott, pedig még bírnék enni belőle.
Ez a finom ebéd is egyike volt a "gasztronómia kísérleteimnek". Az akció fedőneve az lehetne: Barátkozzunk a párolt káposztával. Ugyanis nem nagyon kedvelem a párolt káposztát. Hogy miért? Nem is tudom, talán még nem ettem igazán finomat?! Aztán rájöttem, hogy a "bajor párolt káposztát" igenis nagyon kedvelem, az ugyanis savanyú káposztából készül! (Lehet, hogy nekem savanyú káposztával minden el lehet adni?!)
Mivel volt otthon 2 nagyon finom kolbász és nagyon ráhangolódtam erre a kolbászos, párolt savanyú káposztás finomságra, megpróbálom én elkövetni, hiszen mostanában nincs betervezett németországi kiruccanás. Azaz én nem megyek, hát jöjjön Németország. És jött is, és ismét elvarázsolt a remek ízeivel.
És azért látványra sem utolsó:

Hozzávalók

sütnivaló kolbász
krumpli
vöröshagyma
savanyú káposzta



A kolbászt a mélyhűtőből vettem elő. Nem hagytam kiengedni, hanem egy kis olajjal és vízzel meglocsolva tepsibe tettem és megszurkáltam a tetejét villával pár helyen. Beraktam a 160 fokos sütőbe és 45-50 perc alatt készre sütöttem. Mondhatnám, hogy amíg sült a kolbász volt időm a krumpli és a párolt savanyú káposzta elkészítésre, mert valóban lett volna, de ezalatt elhagytuk a házat. :) De visszatérve neki is álltam megfőzni a krumplit. Ezt úgy ahogy van héjastul megfőztem sós vízben. Amikor megfőtt, akkor leöntöttem róla a vizet, kicsit kihűtöttem (annyira, hogy meg tudjam fogni) és megszabadítottam a héjuktól a krumplikat. Amíg hámoztam, addig egy kis fej hagymát vaj és olivaolaj keverékén megpirítottam, majd a meghámozott krumplit hozzáadtam. Kicsit összetörtem és átforgattam a krumplit a hagymával. A kolbász alól leöntöttem a sütéskor kisült zsírt (félretettem mert még kellett a pároltkáposztához) és a hagymás krumplit beletettem a tepisbe. Így az szépen magára szedte a tepsi aljára pörcöket.
A kolbi alól kisült olajban megpároltam egy kis fej hagymát. A savanyú káposztát és átmostam és kinyomkodtam és úgy tettem a  hagymára, de ez talán nem is lett volna szükséges, mert öntögettem még utána a káposzta levéből, mert nem találtam eléggé savanykásnak. Öntöttem alá egy nagyon pici vizet, megszórtam sóval és fűszerkeverékkel és őröltem rá egy kis borsot, majd fedő alatt pároltam. Tálaláskor rávagdostam egy kis snidlinget.

Gru

Nagyon aranyos és nagyon kedves kis film ez. Nem megvetendő! :) (Eredeti címe: Despicable me)

Nem túl gyakran szoktunk moziba járni, azaz inkább úgy mondanám vannak időszakok amikor többet megyünk és van amikor hónapokig semmi. Egy ilyen "hónapokig semmi" időszak után betévedtünk (na jó határozott szándékkal mentünk) egy másik filmre, amikor arra lettem figyelmes, hogy helyes kis sárga lények árasztották el a mozit. Bevallóm először kis bacilusoknak hittem őket, de már akkor megnyertek maguknak. Aztán láttam a filmet beharangozó poszter. Fogalmam nem volt miről szólhat ez a mese, de az érdeklődésemet felkeltette. És jött a mozi előzetes és megvilágosodtam. Ezt mindenképpen látni kell!

Akkor ugyan még nem tudtam, hogy a sárga lények a MINYONOK, de az igazi minyonnal ellentétben szerettem őket! És mikor elkezdték vetíteni rögtön felkerekedtünk és megnéztük. 3D-ben. Megérte!!!!

Most is szívesen mennék és megnézném újra (hajj de jó is lenne ha nem kéne dolgozni!)

 Az idilli kertvárosi miliőben, a fehér léckerítéses, rózsabokrokkal szegélyezett otthonok között áll egy fekete ház kiszáradt kerttel. A szomszédoknak sejtelmük sincs arról, hogy a ház alatt hatalmas, titkos búvóhely terül el. Fáradhatatlan, apró szolgáinak hadától körülvéve itt tervezi Gru a világtörténelem legnagyobb rablását. El fogja lopni a Holdat. (Igen, a Holdat!) Gru örömét leli mindenben, ami gonosz. Arzenáljában van zsugorsugár, fagyasztósugár, valamint földi és légi harci járművek, és leigáz mindenkit, aki az útjába áll. Mígnem egy nap szembe találja magát három árva kislány elképesztő akaraterejével, akik olyasmit látnak benne, amit eddig senki más: a potenciális apukát. A világ egyik legnagyobb gonosztevője most összeakad élete legnagyobb kihívásával: három kislánnyal, akiknek neve Margo, Edith és Agnes.

Mogyorós csirke

Meglepődve tapasztalom, hogy egyre jobban kedvelem a keleties ízeket. Persze vannak azért határok, amit egyelőre még nem lépek át (kellenek a jövőre nézve is tervek és célok!), de a mogyorós csirkére egyik hétvégén kifejezetten rákattantam. Volt is otthon egy felbontott doboz sós mogyoró. Ideális volt a helyzet, mivel a recepthez kell mogyoró  viszont nem rajongunk a sózott mogyoróért (ugyanis szerintünk egyértelműen a sózatlan mogyoró a király!!!), ami talán egy vendégségből maradt meg.

Hozzávalók

1 csirkemell filé

1 kis doboz sózott mogyoró

1 kis fej vöröshagyma

1 kaliforniai paprika

olivaolaj és vaj

bors

A hagymát apró kockákra vágtam és a serpenyőben megolvasztott vajon és olivaolajon megpároltam. Amikor elkezdett pirulni, akkor rádobtam a kockára vágott csirkemellet. A husit nem sóztam, hiszen a mogyoró úgyis sós, csak egy kis borsot őröltem rá. Amikor megpirultak a csirkehusi kockák, akkor rászórtam a  sós mogyorót és azzal együtt is pirítottam még egy kicsit. Azután egy nagyon kevés vizet öntöttem rá és fedő alatt készre pároltam a húst. Majd levettem róla a fedőt és rászórtam a csíkokra vágott kaliforniai paprikát. Ezzel már csak összeforgattam, nem pároltam tovább, mert szerettem volna ha a paprika húsa ropogós marad. Rizzsel tálaltam. Nagyon klassz kis ebéd és tényleg 20 perc alatt elkészül.

Belga csokitorta

Már hagyomány nálunk a Szex & New York party. :)

(Ugye lányok, ami már 2x megtörtént az rendszeres!!!!)

Ezt úgy kell elképzelni, hogy összegyűlünk a barátnőimmel egy szigorúan csajos estére. Szigorúan pizsamaparty - vagyis ottalvós a buli. Külön köszönet a főhadiszálásért Carrie-nek! :)

Szóval bizonyos rendszerességgel összehozunk a csajokkal egy csajpartyt, van itt minden beszélgetés, italozás, smikelés, bulizás - minden amit el lehet képzeli (és néha persze olyan is amit el sem lehet képzelni)!

A lényeg, hogy a jó hangulat adott! Ehhez jönnek a jó ételek és a jó italok.

Legutóbb éppen sajtfondüztünk és én vittem a desszertet.
4 lánynak el sem tudtam mást képzelni, mint csokit!

Hozzávalók

3 tojás

7 dkg liszt

12 dkg kristálycukor
1 csomag sütőpor

2 pohár joghurt

3 evőkanál kakaó

2 evőkanál méz

15 dkg sütőmargarin

2 tábla étcsoki

A 3 tojás fehérjét pedig kemény habbá vertem. A tojások sárgáját a cukorral összekevertem majd hozzáadtam a lisztet és a sütőport valamint a 2 pohár joghurtot, majd elkevertem az egészet. Ehhez hozzáadtam még 3 evőkanál kakaót (az alkalmom kedvéért az isteni finom Lindt kakóporomból!), valamint 2 evőkanál mézet és a felvert tojásfehérjét.  A 15 dkg margarint 2 tábla étcsokival vízgőz felett megolvasztottam, és egy kicsit lehűtöttem. Ekkor a csokit is hozzákevertem a masszához, nagyon óvatosan, figyelve arra, hogy a hab nehogy összeessen!  Beleöntöttem egy kapcsos tortaformába, aminek az alját kibéleltem sütöpapírral.

Bevallom a sütéstől egy kicsit féltem, mert ez a torta akkor igazán finom ha belül még krémes marad. A sütőmet légkeverésre és 180 fokra állítottam be és 20 percre. Amikor letelt, akkor még sütöttem, még egy 10-15 percet kb. A lényeg, hogy tűpróbánál kicsit még ragacsos, tésztás maradjon  a tű. Bár én fogpiszkálót használtam erre a célra.

Nagyon finom lett! Talán nekem egy picit túl csokis is lett, legközelebb lehet, hogy nem csinálom ennyire "töményre". A lányoknál viszont óriási sikert aratott! Bátran ajánlom minden csokiimádonak, nem fog csalódni!

Palacsinta palacsintával

Először egy sós, aztán egy édes palacsinta készült a szombati menühöz.
A sós nem más, mint a klasszikus hortobágyi húsos palacsinta.
Igazából nem tudom hogy jött az ötlet, de arra emlékszem, hogy az egyik szokásos hétvégi reggeli úszásunk során valahogyan eszembe jutott, hogy mennyire ennék egy finom kis adagot. És akkor eszembe jutott - miért ne készíteném el. Gondoltam talán nem annyira bonyolult... :)
(Hát legközelebb már biztosan nem lesz az!!!!!) Én ugyanis hűen követtem a receptet, amit legközelebb már nem tennék. Bár nem a legkönnyebb recepttel kezdtem, de az ízek kárpótoltak! Sőt, nem csak engem, hiszen 5 személyre készítettem. Azt hiszem azt azért ki is merem jelenteni, hogy a konyhámban a hortobágyi húsos palacsinta megmarad különleges alkalmakra!

Hozzávalók:

Töltelék
5 csirkecomb
2 fej vöröshagyma
1 paprika
1 paradicsom
pirospaprika
só
bors
olivaolaj

Az 5 csirkecombból csirkepörköltet készítünk, ebből készül a hortobágyi palacsinta tölteléke.
A hagymát felkockázzuk és egy kis olivaolajon megpároljuk. Én a mélyhűtőből vettem ki a paprikát és a paradicsomot, felvágtam kisebb darabokra, a paradicsomot meg is hámoztam és hozzátettem a hagymához Együtt pároltam, majd megszórtam fűszerekkel (sóval és borssal) és végül pirospaprikával. Ekkor beletettem a csirkecombokat, felöntöttem annyi vízzel, ami majdnem ellepte és puhára főztem.
Másnap a csirkecombokról leszedegettem a húst és egy kevés szafttal és botmixerrel apróbbra turmixoltam. Nem kell aggódni, nem lett bébipapi állaga.

Szósz
csirkepörkölt szaftja
1 pohár tejföl
1 ek liszt

A csirkepörkölt szaftját leszűrtem és a tejfölös lisztes habarással kicsit besűrítettem.

Palacsinta
20 dkg liszt
2 tojás
0,5 liter tej
só
olaj

A palacsinta tésztáját összekevertem és 11 palacsintát sütöttem belőle.
A kész palacsintákat megtöltöttem a csirkehússal, aztán behajtottam a szélét és felcsavartam, majd egy hőálló tálba tettem őket. Tálalás előtt leöntöttem a szósszal és sütőben kicsit sütöttem, csak addig míg átmelegedtek a palacsinták. A megmaradt szósszal és sok tejföllel ettük és nagyon finom volt.

Az  édes palacsintás desszert pedig csúsztatott palacsinta volt.

Számomra meglepő módon a palacsinta tésztája nem hagyományos módon készül. Mondjuk okozott is némi fejtörést, hogy hagyományos palacsintából mennyit is kéne sütni, hogy legyen valami kinézete a desszertnek és ne csak egy lapos "palacsinta-torta" legyen. :)
Hát nem az lett, sőt mondhatom nagy sikere volt. És közben rájöttem, hogy én tulajdonképpen nem is vagyok oda érte... De másoknak annyira ízlett, hogy a jövőben is kedveskedek majd nekik ezzel a desszerttel! (Ha szeretnék, ha nem... Remélem azért szeretnék!)

Hozzávalók

5 dkg vaj
5 tojás
2 ek cukor
5 ek liszt
0,5 l tej
20 dkg dió  (bevallom, én nem méregettem, volt otthon egy adag dióm a mélyhűtőben, az mind ment is bele)
fél citrom leve
lekvár
1 tábla csokoládé
5 dkg vaj

A vajat jó habosra kevertem az 5 tojás sárgájával és 2 ek cukorral. Aztán lassan hozzáadagoltam az 5 ek lisztet és a tejet. A végén óvatosan hozzákevertem az előzőleg felvert tojásfehérjét.

A palacsintákat sütéskor nem fordítottuk át, vagyis csak az egyik oldalát oldalát sütöttük meg. Elég nehéz volt kiszedni a palacsintákat, hiszen az elsők különösen ragadtak, illetve jóval lazábbak mint egy normál palacsinta. Ezúton is köszönöm a segítséget hű kuktámnak, aki az össze palacsintát megsütötte (édeset és sósat is)! Végül átügyeskedtük a palacsintákat egy kapcsos tortaformába, azért választottuk ezt mert szállítani kellet a későbbiekben az édességet. A rétegeket először megkentem lekvárral, majd megszórtam a citromlével és cukorral elkevert darált dióval. Az utolsó palacsintát a sült felével felfelé fektettük a torony tetejére, és olvasztott csokival bevontam a tetejét.

Sütőtökös ré(t/m)es

Néha nagy fába vágom a fejszémet... Na jó legyen inkább fakanál, vagy bármilyen egyéb konyhai eszköz! :) Hiszen itt kérem sütésről van szó.
Érkezett egy ellenállhatatlan kérés, miszerint készítsek sütőtökös rétes. Kis gondolkodás után be is indult a projekt. A kis gondolkodásra azért volt szükség, ugyanis én nem szeretem a sütőtököt. Kitartóan próbálok ezzel a narancssárga zöldséggel vagy gyümölccsel barátságot kötni, ezért minden évben egyszer megkóstolom. És hát eddig annyira kerültünk közel egymáshoz, hogy a sütőtök krémleves azt megeszem. Hát így kezdődött az én sütötökös rétes/rémesem kalandos élete.
Keresgettem recepteket, hogy biztos legyek benne, hogy az eredeti elgondolásom ennek a sütinek az elkészítéséről megállja a helyét.

Tapasztalat nr.1: Az interneten nem sok sütötökös receptet találtam. Van sok, amiben más hozzávaló is szerepel, például tökös-mákos, de olyan ami csak sütötökös olyanból nem sok volt. (Talán nem véletlenül???) Pedig biztosan van létjogosultsága ennek a desszertnek is, és a azt is tudom, hogy a családban is készült már ilyen (bár én soha nem kóstoltam). Mivel attól nem tudtam megkérdezni, aki korábban készített ilyet így maradt az internet, ahol nem volt éppen túl sok találat mint már említettem.

Adott volt tehát egy kisebb, szép körte formájú sütőtök. Fogtam és felvágtam, kikapartam a magjait, meghámoztam. Na ez csak leírva ilyen egyszerű ám! Úgy megküzdöttem vele, hogy az egy normál edzésnek is betudható. Mondom én már itt erősen elfáradtam és a java még hátra volt. A reszelés. Így a reszeléshez igénybe vettem egy kis fizikai segítséget!

Tapasztalat nr.2: Vagy én csinálok valamit rosszul, vagy a sütőtök feldolgozás igeni komoly fizikai erőnlétet igénylő konyhai (vagy talán nem is konyhai?) tevékenység!

Készen van tehát egy tálnyi reszelt sütőtök. Én kinyomkodtam belőle valamennyire a levet, majd megszórtam némi barna cukorral és ízesítettem némi fahéjjal és egy nagyon kis gyömbérrel. Szerintem nyugodtan lehet bele tenni egy kis darált diót. Én is szerettem volna, de elfelejtettem. :( Illetve esetleg egy kis reszelt narancshéjjal is feldobhatjuk.
Tapasztalat nr.3: Itt hiányzott igazán egy jó recept segítsége. Mennyi tökhöz mennyi barnacukor? Mert ugye a "kevés" az igencsak relatív fogalom. Első kipróbálásnál szeretem, ha igenis kézzel fogható (na jó mérleggel mérhető) segítséget kapok. Aztán persze megy az ízlés szerinti dolog is. De ahhoz először ki kell alakítani az ízlést! Ez ugye esetemben igen nehéz, mert nem szeretem a sütőtököt...Szerintem nem is sikerült jól beízesítenem.

Minden készen volt, hogy összeállítsam a rétest.
Kiterítettem egy nagyobb konyharuhát, amit egy kicsit megnedvesítettem. A nedves konyharuhára ráterítettem az első réteslapot.  Megkentem kevés olvasztott vajjal és ráfektettem a második réteslapot. Ismét megkentem olvasztott vajjal, majd rátettem a harmadik réteslapot. A harmadik lap egyik harmadát megszórtam kevés zsemlemorzsával aztán erre ráhelyeztem a tölteléket. A konyharuha segítségével feltekertem a rétest és aztán átügyeskedtem a szilikon sütőlappal (lehet sütőpapír is) tepsibe. A rúd széleitr behajtogattam a tetejét  pedig megkentem olvasztott vajjal. Ugyanígy elkészítettem a másik rudat is. A tetejét egy villával pár helyen megszurkáltam, majd180 – 190 fokos sütőben sütöttem, amíg a teteje megpirul, ez kb. 20-25 perc lehetett.

Tapasztalat nr.4: Hogy legyen valami sikerélmény ebben a receptben a rétes készítése (előre gyártott réteslapból) nagyon jól sikerült, pedig ezzel is először próbálkoztam. Legközelebb ha rétest sütök majd inkább más tölteléket választok, mert ez nem aratott sikert. Azért íme a bizonyíték, hogy az esztétikai élmény az volt, az ízek még hagynak némi kivetnivalót maguk után. Ez ugyanis a ronda, de finom receptek "gonoszabb" iker testvére: a szép, de nem annyira finom ("ehetetlen").

 

Be kell valljam ezt a receptet nem nagyon ajánlanám. Ha valaki tudja, hogy hol és miben követtem el a hibát, azt feltétlenül jelezze, mert nem hiszem, hogy újra belevágok ebbe a receptbe valami profi tipp nélkül!

Mézes mustáros csirke

Egy könnyű és gyors ebédnek készült a finom mézes-mustáros csirke és a jázmin rizs.

Hozzávalók

1 csirkemell filé

1ek méz

1 ek mustár

2 dl főzőtejszín

mézes-mustáros fűszeralap

 (aki ezt főbenjáró bűnnek tartja, az fűszerezzen ízlés szerint)

A csirkemellfilét apró kockákra vágtam és megsóztam, megborsoztam őket. Kevés olivaolajon megpirítottam a husikat, majd egy bőséges evőkanál mézet is kaptak. Miután hagytam őket egy ideig együtt párolódni rászórtam a fűszeralapot. Igen, fűszeralapot használtam, mert nem volt túl sok időm és kényelmes volt, meg egy párat kedvelek is az előre kapható alapokból. Alapvetően ez a mézes-mustáros ízvilág nem áll hozzám túl közel, mert nekem valahogy nem jön be az édes és a savanyú vegyítése. De ehhez most éppen kedvet kaptam. Ha nem fűszeralappal készítettem volna, akkor némi majorannát, petrezselymet és szerecsendiót szórtam volna rá. A fűszerek/fűszerelap után leöntöttem egy kis doboz  főzőtejszínnel. A tejszínbe kevertem némi mustárt és egy kis ideig főztem a húst a tejszínes szafttal. Hamar besűrűsödik, szóval  tényleg csak pár perc kell neki.

Ebben a receptben nem is volt semmi bonyolult, egyszerű de nagyszerű. És még nekem is ízlett, bár nagyon oda kell figyelnem, hogy ne legyen túl hangsúlyos az édes (mézes) íz, mert nekem úgy már nem ízlik annyira. Tudom, rosszul vagyok összerakva! :)

Azért hogy bonyolítsam a helyzetemet nem gyors rizs volt a köret mellé. Nemrég vettem egy zacskó jázmin rizst, és ezt főztem meg. Kicsit még szoknom kell a hagyományos rizskészítést, de ehetőre sikeredett elsőre is. És ami a legjobb ebben a rizsben (vagy talán az elkészítésben?!!), hogy nem egy száraz rízskupac lesz az eredménye. Szóval pergő rízsszemekre vágyóknak én nem ajánlom. Habár az is lehet, hogy  csak nálam sikerült így! Minden esetre elfogyott az ebéd és finom volt.

Sült oldalas

Sütőzsacskó - a legjobb barát!
És ez az oldalas is úgy készült, hogy előregyártott zacskós fűszerkeveréket használtam. Nem is volt vele sok macera, hamar elkészült. Az oldalast feldaraboltam kis egységekre, beletettem a sütőzacsiba, rászórtam a fűszerkeveréket és egy kis olajat öntöttem rá. Figyelem, a recept legnagyobb része, hogy a sütőzacsi kiszakítása nélkül szépen bevonjunk minden egyes oldalast a olajos fűszerkeverékkel. Ezután már csak be kellett zárni a zacskó száját és pár kisebb lyukat ütni a zacsin - kizárólag azért, hogy a gőz el tudjon távozni!
Az egészet egy tepsire raktam, ahol már várták a főtt és hasábra vágott krumplik, hogy együtt süljenek a sütőben (160 fokon, addig míg meg nem pirul a krumpli).
És tényleg pikk-pakk meg van, az összeállítás kb. 20 perc és ugyan a sütőben még elsül egy 40 percet, de azalatt már csak annyi a dolgunk, hogy néha rápillantsunk!