A hétvége képekben

Már megint jó régen nem írtam semmit, ami nem egyenlő azzal, hogy nem is főztem vagy sütöttem semmit. Azért készítettem ezt-azt, de semmi extrát. Igyekszünk több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani és sovány fehér húsokat, illetve az "újévi fogadalmamhoz" híven pedig több levest is. De a desszertekről azért nem tudunk lemondani! :)

Borsóleves vajgaluskával

Natúr pulykamell rizibizivel

Császármorzsa (Käseirschmarn)

És ami még segítségemre lesz az egészséges életmódban, az a hétvégén beszerzett futócipő.

Nagyon szép és kényelmes, bár még nem volt meg az első éles bevetése. De itt a jó idő,úgyhogy hamarosan beszámolok a tapasztalatokról! :)

Újabb gasztrobarátság - Oreo

Már korábban megfejtettem a "Panna cotta rejtélyt", azaz hogy miért lelkesednek annyira egy rezgő fehér puding szerűségért. Abból barátság lett.
Most egy újabb gasztro-rejtély felderítésére mentem rá. Ez az Oreo keksz. Több blogot olvasok és egyértelműen látszik, hogy ez a keksz is igen népszerű. Bevallom én még korábban nem is hallottam róla, és először azt sem tudtam mi az az Oreo. Kicsit ufóra emlékeztető neve és elsőre bizarr kinézete van. Honnan ez a név? Mondjuk nem hiszem, hogy a Pilóta keksz nevén gondolkodtam volna ennyit korábban. Mert azt olvastam, hogy az Oreo olyan az amerikaiaknak, mint nekünk magyaroknak a Pilóta keksz. És az ugye nem vitás, hogy jó hazafi révén az utóbbiért lelkesedem, de nagyon. Így amikor a síelésről tartottunk haza és betértünk pár itthon nem kapható dologért (főleg édességért) egy helyi Billába és megpillantottam egy doboz Oreo kekszet, akkor azonnali hatállyal a kosárban landolt. Ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy a végére járjak ennek az Oreo mániának illetve hogy saját magam is teszteljem ezt a kekszet.
Aztán bekerült a szekrénybe és ott várta míg kiheverem a tüszős mandula gyulladásomat. A betegség jelentősen visszavetette a gasztronómia iránti lelkesedésemet, nem nagyon ettem és nem is nagyon vágytam ízekre. De meggyógyultam és a szombat délutáni kávém mellé megkívántam egy kis kekszet. Gondoltam ideális alkalom, hogy én és Oreo keksz megismerkedjünk egymással.

Kibontottam a csomagolást és előbukkantak a kekszek. Első ránézésre kisebb mint egy Pilóta keksz. És meglehetősen fura volt a majdnem fekete kekszlapok látványa. De ízre, isteni. Nagyon finom. Azóta azt is tudom, hogy állítólag a holland kakaó miatt van, hogy majdnem feketék a kekszlapok. A vaníliás krém is szuper. Bevallom nem úgy ettem, ahogy a Pilótát szokás. Nem támad rá ellenállhatatlan vágyam, hogy szétválasztva a kekszlapokat a krémet támadjam meg. Ennek talán az lehet az oka, hogy  nem olyan nagylelkűen van benne a krém adagolva, mint a Pilótában. Mondhatnám spóroltak vele.... De így is összhangban van a keksz számomra! A kakaós kekszlapok roppanósak és remekül és kellő mértéken egészíti ki a vaníliás krém az ízélményt!

Legújabb kedvencem tehát az Oreo. Kedvelném annyira, mint a Pilóta kekszet, de ez utóbbi javára írható, hogy kapható itthon, míg sajnos az Oreo is egy lett a csak külföldön kapható kedvencek sorában.

Aki kedveli a Pilóta kekszet, az kóstolja meg! Én pedig ki fogom próbálni a házilag elkészíthető verziót is hamarosan!

Még egy projekt...

Akkor vegyük csak szépen sorra őket:
1. Fánk
2. Panna cotta
...és akkor most még egy
 3. Méteres kalács

Nem is tudom, kicsit el is bizonytalanodtam ettől a sok-sok projekttől. Megmondom, hogy miért. Nagyon tetszenek és lelkesítőileg hatnak rám, mondhatnám motiválnak. Ugyanakkor félelmet is keltenek bennem, mert nagyon kevés időm van. És ha már belevágtam a projektekbe, akkor nincs más megoldás csak a TÖKÉLETESSÉG. És ahhoz idő kell, ráérős idő. És csináljam bármilyen tudományosan, akkurátus pontossággal megtervezetten a time managementemet, na időből nekem kevés van. És ezért félek bevenni egy harmadik projektet is. Bár nagyon nagyon szeretnék sütni egy méteres kalácsot. Különleges érzelmi kötelék fűz ehhez a sütihez és ezer éve nem ettem már. Pont ideális, hogy végre én magam készítsem el. És a másik két projekt, ami már félig kész? De még ott is kellene idő a tökéletesítéshez.  Nem akarok csalódni és rossz érzést generálni magamban, ha mégsem sikerülne úgy, ahogy elterveztem. És a határidők is eléggé közeliek....
Azt hiszem szépen átgondolom a megvalósítás sorrendjét, mindent megtervezek és alaposan előkészítek és akkor mindhárom sikerülni fog. Amelyiknek határidőre kell elkészülni azt szépen előre veszem, és a többi meg majd követi szép sorjában. Rendben lesz ez így! De máris változtatok a sorrenden, mert az előbbi az ötlet megszületésének sorrendje lesz, ez meg a megvalósítás sorrendje:

1. Panna cotta
2. Fánk
3. Méteres kalács

A terv további részleteit még csiszolom és pontosítok - és erre ott lesz a hétvégém. Ha már a megvalósításra nem lesz lehetőség vagy legalábbis nem lenne ideális. És ki tudja, még az is lehet.
Lényeg az alapos tervezés! Én rajta vagyok!

Én bizony belevágok!

Tegnap olvastam a VKF következő fordulójáról! És elhatároztam, hogy ezúttal fakanalat ragadok és felsorakozok a nemes cél érdekében és Vigyázz Kész Főzz!

Szóval tegnap óta fánkokon és a hozzá passzoló önteteken jár az agyam.
A fánk koncepció már körvonalazódni látszik, de bevallom az öntet okoz némi fejtörést!  Nem baj, mert még csak kedd van és a nemes feladatra a hétvégét szemeltem ki! :) Szóval addig a fejemben  keringenek a fánkok!
És még valami vicces, tegnap mikor megtaláltam a témát a fánk alakú nyakláncomat viseltem.

Jubil-álom

Ma reggel az ünnepek utáni szabadság végeztével újra dolgozni battyogtam. És elég sokat gondolkodtam befelé menet... Egyrészt, hogy még hideg tél van de hamarosan itt a nyár. :) Nem kell nevetni, hiszem mindenki ismeri a mondást: Január, február... Itt a nyár! Minden esetre arra gondoltam, hogy hamarosan újra világosban lépek ki az iroda ajtaján miután lejárt a munkanap. Hamarosan újra meleg lesz, napsütés és mindenféle jó kis nyári dolgok: fagyi, limonádé, napszemüveg...
Fel is használtam  a remek hangulatot és estére kitaláltam egy remek nyáridéző könnyű kis vacsorát! (hamarosan annak is jönnek a részletei)
És még egy valami jutott az eszembe, hogy napra pontosan 6 évvel ezelőtt ugyanígy indultam be a céghez, az első munkanapomra. Hihetetlen hosszú idő 6 év, azalatt diplomát kapnak az orvosok, a jogászok, a csecsemők iskolába mennek, egy új autó használt régi autó lesz, egy fának 6 új évgyűrűje lesz... :) Igen, ilyen gondolataim támadtak, pedig nem mondhatnám, hogy túlpihentem magam az év végi ünnepek környékén! :)
Mindenesetre nekem fontos volt és engem elgondolkodásra késztetett ez a 6 év. Kicsit talán még rosszul esett, hogy ott bent ez senkinek nem is jutott az eszébe, de ezen persze nem kell csodálkozni. Már kiment a divatból a kiváló dolgozó kitüntetés, a jubileumi oklevél és ehhez hasonló dolgok. Pedig nem voltak azok rosszak... Akkor talán még ha felszínesen is de törődtek az emberrel, számon tartották, megemlítették, megkoccintották az ilyen alkalmakat. Bevallom ez azért néha hiányzik. De mindegy én magammal megünnepeltem a pillanatot. Megpróbáltam visszaemlékezni arra a 6 évvel ezelőtti napra. Nem nagyon ment. Komolyan, hogy fogok így idős koromban mesélni??? Vagy amiket én hallottam, hogy "és '958-ban, amikor..." azok is mind csak egy jó kis blöff szüleményei, amik arra alapoznak, hogy a hallgatóság akkor még úgysem élt és nem emlékezhet rá pontosan mi történt.
Szóval 6 éve! És ezzel a mai világban azt hiszem egy régi "bútordarabbá" váltam. Tényleg mennyi gyakori manapság, hogy az ember az első munkahelyén ennyi időt töltsön? Lehet, hogy nem jól csinálom?
Végső soron nekem mosolyt csalt az arcomra és jól esett visszaemlékezni. Talán szebb is volt így, hogy csak az enyém volt a pillanat, mintha a fél testület kezet fogott volna velem, vagy hátba vágva gratulál!

Mosolygós alma

Mikulás napra kerestem finomságokat a zöldségesnél, amikor egy tálból rám mosolygott egy pár alma. És ez most nem költői túlzás! Ez az igazi mosolygós alma, a happy apple! Szerintem zseniális, nem tudom hogyan készült de aznap már jól indult a napom!

A Mikulás előtti hétvége

Boldog Mikulást kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

Nekem nagyon jól alakult ez a Mikulás előtti hétvége! Először is az ünnepi ráhangolódás jegyében pénteken kisétáltunk a Vörösmarty téri Karácsonyi Vásárba. Csuda jó volt, volt minden ami kellett: hideg, forraltbor, hideg, töki pompos, hideg, sült kolbász és párolt savanyúkáposzta, hideg és kürtös kalács. Azt említettem már hogy nagyon hideg volt?! De ez így jó és szép, így van meg a megfelelő hangulata. Hiszen hogyan is nézne ki forraltborozni és sült kolbász falatozni miközben hétágra süt a nap és izzadunk?? Ugye, hogy kell a hideg! Még nekem is, aki alapvetően nagyon fázós és nyáron vagyok igazán elememben!

Szóval péntek után szombat, amikor is délután kezdődött a szokásos csajos Szex és New York party nem szokványos karácsonyi különkiadás! Közös főzéssel, frenetikus ünnepi menüvel!  Erről bővebben Morzsókánál, hiszen az ő érdeme! Én csak annyit mondok, NAGYON FINOM!!!! Köszi Morzsóka!

A szombati nap már vasárnap hajnalban ért véget, így a vasárnap rögtön egy brunch-al kezdődött. Akik nem tudná  a brunch = ebédbe hajló reggeli! :) Ezt követően tettem egy értékes látogatást a Karácsonyi WAMP-on, ahol két kedves ékszert be is szeretnem! Majd egy laza ebéd után otthoni pihenésbe vetettük bele magunkat. Volt finom délutáni szundikálás, gyertya gyújtás, olvasás, karácsonyi tea iszogatás, pogácsa sütés és társasjátékozás karácsonyi zenei aláfestéssel.

szóval volt minden ami szem, száj és a lélek ingere! Igazán feltöltődtem!

És ma reggel a Mikulás meghozta az ajándékokat is! Cserébe finom kekszet kapott! (A recept is jön hamarosan!)

Az ígéret szép szó...+ a morzsás almatorta

Az ígéret szép szó, ha megtartják, ha nem! :)
Azt hiszem ez most igazabb, mint valaha - legalábbis az én kis világomban.

Először is... eltűntem. Szánom, bánom de volt egy projekt ami felemésztett rengeteg időt és energiát. Sajnos nem is úgy zárult, hogy boldogsággal, erővel és energiával töltene el, nagyon nem így. Nem mondom, hogy kudarc lett a vége, talán inkább egy nem megtartott ígéret... És ezt fel kellett és fel is kell tudni dolgoznom.
Addig is igyekszem majd bepótolni mindazt, ami az utóbbi időben igencsak elmarad. És ez hátha gyógyír lesz... Vagy talán ha nem is gyógyír, inkább valami inspiráló és erőt adó mágikus "konyha". :)

Ezért készültem is egy recepttel.
Ez egy sokat próbált favorit, egy jó kis őszi csemege.

Hozzávalók:

Töltelék
50 dkg alma
2 ek citromlé
½ kk őrölt fahéj
1 ek porcukor

Morzsa
8 dkg puha vaj
7 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg liszt (lehet teljes kiörlésű is)

Tészta
10 dkg puha vaj
2 tojás
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
10dkg finomliszt
10 dkg teljes kiörlésű liszt
1 csipet só
2 kk sütőpor
6 ek tej
1 kk reszelt citromhéj

Ami az elkészítést illeti, lássunk is neki!

Én megmondom őszintén nem szoktam méregetni az almát, hanem szemmértékre dolgozom. Meghámozom és gerezdekre vágom az almát, majd felkockázom. Amikor készen van meglocsolom egy kis citromlével és rakom is félre, hiszen még a morzsát és a tésztát is el kell készíteni.
A morzsával folytatom, mert addig tud pihenni és hűlni, amíg a tésztán ügyködöm. A kimért vajhoz hozzáöntöm a cukrot és a vaníliás cukrot és összekeverem. Hozzáöntöm a lisztet – én teljes kiörlésűt használok hozzá – és egy kis fahéjat is, majd a mixer dagasztó fejével összedolgozom. Végül kézzel is meg szoktam gyurmázni. Ha a gyurmázás miatt összeállna azt szétmorzsolom, hogy úgy nézzen ki mintha keksz morzsa lenne. Amikor késznek ítélem a morzsát, akkor beteszem a hűtőbe.
A tésztához a vajat és a tojást a cukorral és a vaníliás cukorra habosra keverem, majd hozzáadom a kétféle lisztet a csipet sót és a sütőport. A tejjel együtt összekeverem és végül elkeverem benne a citromhéjat is.
Gyorsan kivajazok egy tortaformát. Na jó azt hiszem ez inkább piteforma, amiben én szoktam sütni. A recept minden esetre egy 28 cm-es formához van megadva, de bevallom nem szoktam méregetni! A kivajazott formába belesimítom a tésztát, a szélénél egy picivel magasabbra hagyom. Aztán beleöntöm az almakockákat, és megszórom fahéjjal és egy kevés cukorral. Majd legvégül rászórom a morzsát. Én légkeveréssel 180 fokon kb. 50 percig szoktam sütni. De 40 perc környékén azért meg szoktam nézni tűpróbával a tésztát. Ha már nem ragad rá és a tetején a morzsa is szépen megbarnul akkor készen van. Ekkor már nagyon finom illata van.

És jól is mutat!

És persze nagyon finom is!

Játszom!

Játszani jó, játszani mindenki szeret! Különösen a gyerekek és a gyermek lelkű felnőttek! Én rövid időn belül a második blogos játékba szállok be. És ez hihetetlen módon fel tudja dobni a napomat! Izgulok, hogy nyerek-e, szorítok hogy nekem kedvezősen álljanak a csillagok és a várakozás izgalmát blognézegetéssel és olvasgatással töltöm el. Napról-napra, sőt óráról-órára várom az új posztokat és az eredményhirdetést is!

Komolyan, lehet hogy receptre kéne felírni a mai világban az ilyen apró kis örömet és a játékos kedvet!

Én meg is teszem, íme a recept:

Menjetek és cseresznyézzetek cseresznyéslány-nál!

A jó muri szerintem garantált!

Idő - ami mindig hiányzik

Most végre megint nyár van! Nincs túlzott kánikula, amikor olvad az aszfalt, és szerencsére nem esik az eső, nincs vihar sem.  Ebben a szép nyári időben viszont még nem arról írok, hogy visszavonulok és átadom magam a jól megérdemelt szabadságomnak. Az is eljön nemsokára, de most még nincs itt az ideje!
Viszont időhiányban szenvedek és így nem jutok ahhoz sem, hogy írjak. Pedig lenne miről!!! De mint tudjuk, úgy szép az élet ha zajlik. Márpedig most nagyon zajlik! Én meg pörgök.

Így amíg a nagy pörgés tart addig sajnos ritkábban tudok írni, de gyűjtöm az alapanyagot!

És mint tudjuk: AMI KÉSIK, NEM MÚLIK!

Van, volt és lesz:

Pakkot kapok!

Pénteken nagyon jó nap volt.
A munkában rövid nap volt, ami azért is jó mert a pénteki fülledt forróságban délutánra leállt az irodai légkondi. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez már a nap végén következett be, így jó gyorsan hazafelé vettük az irányt. Majd elmentünk háztűznézőbe! (Na nem szó szerint!!!! És erről a projektről talán majd később úgyis szó lesz.)
A hűsölést egy moziban folytattuk, ahol megnéztük a Shrek utolsó (vagy annak mondott) részét. A véletlennek köszönhetően ezt a mozi élményt IMAX moziban szereztük meg! Hát mondhat bárki bármit; elcsépelt folytatásokról és sokadik lehúzott bőrről, nekem bizony tetszett. És az Imax hatására még kiemelkedőbb élmény volt.
És mikor a nap eseményeitől fáradtan és feldobottan kinyitottam a postaládát, hát nem ott várt egy kedves kis boríték?! Bizony! Mekkora meglepetés, pakkot kaptam Fércművek-től és a GomBolt-tól.
Nagyon szépen köszönöm!!!!

 

 
A Snoopy könyvjelző már munkába is állt!

   Hát még több pénteket!!! Vagy hasonlóan kellemes hétfőket, keddek, szerdákat.....

Vacsoracsata a kánikulában

Még mindig nem került fel egy sem a saját gasztronómiai puccskísérletekből! Sebaj, én a háttérben már gőzerővel készülök!!! 

Azt azért elárulom, hogy az elmúlt hétvégéim a kulinária jegyében teltek. Na jó, ez így talán durván le van finomítva, szóval sokat és finomakat ettünk.

Most sem lesz ez másképpen! Szombaton ugyanis megrendezésre kerül a "Társasjátékpartys vacsoracsata" nevű eseménysorozat következő estje!  Ez igazából nem jelent mást, mint hogy rendszertelen időközönként összeülünk, rendszeresen váltakozó helyszíneken. Vagyis, a baráti társaságon belül mindig más a házigazda és ha körbeértünk akkor kezdjük elölről! Mindenki gőzerővel készül és remek menüvel várja a többieket. Bár volt már jópár ilyen este, a menük ismétlődése alig-alig tapasztalható jelenség (és ez nincs is benne a "szabálykönyvben"). Az estének igazából mindössze ennyi a "vacsoracsata" része, bár nem a  menük versenye ez, nincs pontozás vagy bármi hasonló sem. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?! ) mindenki rendesen kitesz magáért, legyen szó egyszerű magyaros egytálételről, vagy akár nemzetközi ízelítőről. Természetesen, a finom vacsora mellé és után remek italokat is fogyasztunk és egy hatalmas társasjáték partyval koronázzuk meg az egészet!

Nagyon remek hangulatú kis esték ezek, igazi tartalmas időtöltés a barátokkal. Ugyan mi csatlakoztunk utolsóként a programhoz, de már mi is kétszer voltunk házigazdák. Most szombaton viszont vendégségbe megyünk! Nagyon kíváncsian várom a menüt! Remélem passzol hozzá a fröccs is, mert én egész héten rá voltam hangolódva egy jó kis rosé és a szódavíz hűsítő kettősére. Ha közbejönne valami és mégsem szerepelne az itallapon, vagy netán vezető pozícióba kerülnék, akkor marad a cicafröccs. (Nem, nem, nem macskát oldok fel szódavízben, hanem almalevet.) Ennek az italnak is ismert jó sok elnevezése, de nálam a cicafröccs a favorit. A könnyebb beazonosítás kedvéért az elnevezése lehet még: almafröccs, Apfelschorle, Apfelsaft gespritzt. Én legalábbis ezeket már mind hallottam, de biztos nem teljes a fogalomtáram. Na az is vicces lenne, ha erre rákeresnék a gugliban vagy a wikipédián! :)

Szóval hamarosan megint kitör a hétvége és remélem a sok remek program mellett lesz alkalmam egy kicsit (legalább) konyhatündérkedni. Habár, ez a kánikulai meleg nem kedvez éppen a konyhai időtöltésnek, de TERVEIM azok vannak! És ha a tervek megvalósulnak, akkor olvashatóak és láthatóak lesznek itt az EREDMÉNYEK. Ez így végszónak remek... Jó hétvégét!!!!!

Levendula

Egy újabb álom...

Nagyon szeretnék egyszer elmenni Tihanyba, de nem ám csak úgy (hiszen úgy már voltam ott többször is). Határozott céllal mennék: a levendula virágzásának idején! Egyrészt azért, mert valami felemelő látvány lehet ahogy minden elborít a harsogó zöld és a kellemesen nyugtató lila kombinációja. Bár biztosan vannak jó páran, akiket zavar a levendula illata, főleg ha sok levendula bokor ontja intenzíven az illatot. Én nagyon kedvelem! Engem megnyugtat és energiával tölt fel a levendula illata. Szinte minden formában kedvelem - legyen az maga a növény, vagy illóolaj, textil frissítő spray.

Sőt, pár éve felfedeztem tea formájában is.

Amit most szeretnék kipróbálni és talán erre a hétvégére beígért kánikula remek lehetőség lesz - az a levendulás limonádé.

Hozzávalók:

cukorszirup
citrom, lime
levendulavirág (6-8 szál levenduláról)
szénsavas vagy szénsavmentes víz

Remekül hangzik! A készítése egyszerű, hiszen a cukorszirupból és a citromokból, limeokból és a levendulavirágból készítünk egy remek kis limonádét. Az arányokra meg úgy sincs aranyszabály! :)
És ami még eszembe jutott! Jó kis levendulás jegestea! Ami egyszerűen úgy készül, hogy a teafilterből elkészített teát és felturbózom a limonádé összetevőivel + pár jégkockával. (Vagy néhány ice, ice pingvinnel - lévén a jégkockakészítőnkben pingvin alakzat készül! )
Na azt hiszem ki is találtam a hétvégi küldetésemet! :)

Elkészítek egy jó kis levendulás limonádét vagy jegesteát, leülök és kortyolgatom és közben tovább ábrándozom arról, hogy egyszer talán nem csak Tihanyig, hanem akár Toszkánáig vagy Provence-ig is eljutok!

Születésnap

Már hónapok óta érlelődik bennem a gondolat, hogy én is indítok egy blogot. Ezzel nem egy divathullámot szeretnék meglovagolni, hanem egyszerűen úgy érzem szükségem van erre. Leginkább saját magam illetve talán az álmaim miatt. :) (Illetve VALAKI egyszer azt mondta legyen nekem is hobbim!!!! ;))

Mióta nem csak egyszerű szemlélődőként lépem át a konyhának nevezett mágikus hely küszöbét, azóta gondolok arra, hogy milyen jó is azoknak a szerencséseknek, akiknek van régi családi recepetgyűjteményük. Ilyenkor lelki szemeim előtt meg is jelenik egy régi, bőr kötésű szép kis könyv, ami telis tele van már kissé megsárgult és enyhén pecsétes lapokkal, a lapokon pedig régi klasszikus családi receptekkel, természetesen gyönyörű kézírással (naná hogy töltőtollal!) feljegyezve. A könyv gerince már éppen csak összetartja a lapokat. Ez a receptes könyv anyáról lányára száll a családon belül, és a kezdő modern kori konyhatündérek (újra)felfedezik a nagymama már klasszikusnak számító receptjeit.

Gyermekkoromban én is sokat voltam a nagyi(k) konyhájában. És milyen jó is lenne most belelapozni az ő saját recetgyüjteményükbe... És elkészíteni mondjuk azt az utnánozhatatlanul jó méteres kalácsot vagy akár a finom gyöngyöző húslevest....

Ez az álom ösztönzött arra évekkel ezelőtt, hogy vegyek egy szép füzetet és elkezdjem benne gyűjteni a receptjeimet. Úgy gondoltam, hogy talán ha majd egyszer a távoli jövőben nekem is lesznek unokáim és ő rájuk hagyományozódnak a nagyi receptjei, akkor milyen jó lesz nekik. (Szép kis rózsaszín felhő!!! És egyben egy jövőkép is, ami azt feltételezi, hogy remélhetőleg az unokáim nem úgy táplálkoznak majd a jövőben mint az űrhajósok!) 
El is kezdtem írni, de sajnos nem sok recept került bele... talán ha 8-10 receptig eljutottam. Na nem akarok rögtön szabadkozni, de azért is csak ennyi került bele, mert úgy gondoltam csak olyan sokat próbált recepteknek illendő bele kerülni, amiket nagyon szeretek/szeretünk és a mi gyakran készül. És mivel valamilyen titokzatos oknál fogva nem konhatündérkedtem rendszeresen, hát eddig jutottam...
Aztán eszembe jutott, hogy mi lenne ha kihasználnám a 21. század nyújtotta előnyöket és egy blogba gyűjtögetném őket össze!
Ehhez rengeteg inspirációt kaptam filmekből és egy aktívan gasztroblogoló barátnőmtől is! Ezúton is köszönöm neki a biztatást és a sok finomságot, amivel elkényeztetett!!!!

És akkor ma jött valami... Valami, ami miatt MA kellett belevágnom!
Így ma megszületett a blogom...

És milyen fura  az élet, hogy ez egyszerre lett valaminek a kezdete és sajnos valaminek a vége is. De az élet már csak ilyen...