Lencse-minestrone

Karácsonyra kaptam pár szakácskönyvet, ebből az egyik egy régóta vágyott kedvenc - Dolce Vita Magyarországon. Mondanom sem kell, hogy megörültem amikor a két ünnep között a kb. kétszázadig átlapozás és tanulmányozás alkalmával elhatároztam, hogy az újévi lencselevest a benne található recept alapján fogom elkészíteni.
Egyik régi nagy kedvencem az olasz konyha és mikor a tésztákon és pizzákon túl felfedeztem a minestrone levest, már akkor tudtam, hogy ezt soha nem fogom tudni megunni. Éppen ezért tetszett meg ez a recept is a könyvben, mert pont olyan mint egy jó kis minestrone leves csak éppen lencsével.
Az eredeti receptet én egy kicsit átalakítottam, hogy passzoljon az otthon fellelt alapanyagokhoz. Az eredmény káprázatos volt, mindenki szerette aki kapott belőle. És lévén újévi lencseleves, pár embert gazdagítottam vele!!!

Hozzávalók
20 dkg száraz lencse
1 közepes méretű zellergumó fele
1 közepes méretű karalábé negyede
4 kisebb sárgarépa
1 fehérrépa
40 dkg paradicsom
1 fej vöröshagyma
2 kis gerezd fokhagyma
5 dl húsleves
szárított, morzsolt kakukkfű
só
bors
olívaolaj

 A lencsét 2 órára beáztattam. A sárgarépát, fehérrépát, a zellert, a karalábét és a hagymát is nagyon apró kockákra vágtam. A hagymát megpirítottam némi olívaolajon. A felkockázott zöldségeket a hagymán megdinszteltem. A paradicsomot kivettem a mélyhűtőből és meleg vízben lehúztam a héját. (Bevallom nem nagyon szoktam ezzel bajlódni, egyrészt mert nagyon macerásnak gondoltam, másrészt mert én szeretem a paradicsom héját vagyis nem zavar az ételben. Most mégis azt gondoltam, hogy egy levesben azért nem való, hogy felkunkorodott paradicsom héjak lebegjenek a felszínén. Meglepően könnyű volt maga a művelet, azaz a fagyos paradicsom meleg víz hatására ledobja magáról a kabátot.) Mivel koktélparadicsomok voltak így az aprítással nem törődtem. A zöldségekre nyomtam a két fej fokhagymát és aztán a paradicsomokat is hozzáadtam. Megsóztam, finoman megborsoztam és szórtam rá némi kakukkfüvet is. A levest felöntöttem 5 dl húslevessel és hozzáadtam a lecsöpögtetett lencsét. A levest fedő alatt addig főztem amíg a lencse megpuhult. Amit nem győztem folyamatos kóstolással ellenőrizni, mert isteni illat volt. Tálaláskor pár csepp balzsamecettel ízesítettem és a tetejét reszelt parmezánnal szórtam meg.
Mivel nagyon nagy sikere volt és még lencsém is maradt, nem csak egy év múlva készítem legközelebb!

Fogadjunk!

Tavaly megfogadtam magamnak pár dolgot az új évre. Azt kell mondjam, hogy a megvalósítás mondjuk 70% környékére tehető. Ami szerintem nem is olyan rossz, így elsőre. A folyamat folytatásaként elgondolkodtam mit szeretnék 2011-re megfogadni.
Aztán annyira filozofikus hangulatomban voltam, hogy mi lehet a különbség a fogadalom és a cél között. És akkor nekem inkább 2011-es céljaim vagy fogadalmaim legyenek?
Tényleg szerintetek mi különbözteti meg hogy megfogadsz magadnak valamit, amit ebben az évben szeretnél megtenni/kipróbálni/átélni/megélni vagy hogy azt mondod magadnak, hogy a következő éjféli pezsgő koccintásig a következőket megteszem/kipróbálom/átélem/megélem.
És akkor nekiálltam keresni, hogy mit is jelent a fogadalom és mit a cél...

Cél mindenekelőtt az, amit valamely cselekvés által el akarunk érni, valamely tevékenységgel megvalósítani. Ebben az értelemben annyi mint szándék, az a gondolat, mely az akarást irányozza. A cél ok, ha a cselekvés reá irányul, elérése végett indul meg. (Forrás: Pallas Nagylexikon)


A fogadalom pedig általános értelemben egy istenségnek tett ígéret valaminek elnyerése érdekében. A fogadalom önmagában csakis azt kötelezi, aki letette és megszűnik a kitűzött idő lejártával, az ígéret tárgyának lényegi megváltozásával, feltételének vagy céljának megszűntével, felmentéssel és a fogadalom megváltoztatásával. Akinek hatalma van a fogadalom tárgya fölött, az felfüggesztheti a  fogadalom kötelező erejét mindaddig, amíg számára a fogadalom teljesítése hátránnyal jár. (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)
 
Ebben az értelemben azt hiszem nekem inkább céljaim vannak és nem ígéreteim amiket később visszavonhatok. És a célokhoz társítok egy határidőt, de az sem tragédia ha esetleg valami miatt nem valósul meg az eredetileg kitűzött határidőig, hiszen lesznek/vannak nekem a tavalyi évről áthozott céljaim is.
 
Na de lássuk a medvét, vagyis a célokat:
Az idei évem még jobb lesz, mint a tavalyi.

• Még többet sütni és főzni mint tavaly, és erről még többet blogolni.
• Megfőzni életem első igazi húslevesét (ne ez például egy tavalyi export cél) és általánosságban is sokkal több levest enni és készíteni
• Egészséges és egyszerű ételeket enni (persze néha ki lehet rúgni a hámból) és új ízeket kipróbálni (ezt azért kellő óvatossággal és nyitottsággal)
• Rendszeresen sportolni - az idén szépen lassan próbálom felvenni a futást a repertoáromba :)
• Megtanulni nem stresszelni és nem görcsölni feleslegesen (már az is nagy eredmény ha ezt egyre kevesebbet teszem majd!)

Azt hiszem nagyjából ennyi az amit erre az évre kiterveltem magamnak. Persze a lista folyamatosan bővül és bővülni is fog, mindenesetre jó volt úgy kezdeni az évet, hogy keretbe foglaltam amit szeretnék az idén.
És  miközben ezt a bejegyzést írtam illetve ezeken gondolkodtam megtaláltam az alábbi idézetet:

Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid.”
/Benjamin Elijah Mays/

Hát nekem már vannak 2011-re is! Kezdődjön a móka!