2012. február 24., péntek

Miért is jó a tél?

Nem szeretek fázni. Viszont szeretem a selymesen hulló fehér hópelyheket. Szeretem ha havazik. És annak ellenére, hogy nagyon de nagyon nem szeretek fázni mégsem utálom a telet.
És szeretem, hogy meleg és kényelmes ruhákat lehet hordani, amik kellemesen puhák és melegítenek.

Régebben az hittem, hogy csak akkor nem fázom, ha vastag pulcsikat hordok télen.
Aztán persze rájöttem, hogy ez munkába jövet és hazafelé menet biztosan melegít, ám a meleg irodában üldögélve egész nap kifejezetten izzasztó tud lenni. És fázni ugyan nem szeretek, de izzadni még annál is jobban nem szeretek. Így történt, hogy a réteges öltözködés nálam már nem pusztán elmélet, hanem napi gyakorlattá is vált. (Szegény vastag pulcsik meg állnak a szekrényben, mert kiselejtezni még nincs szívem őket).
Aztán pár éve azt is megfigyeltem, hogy télre az emberek valahogy száműzik a vidám, erőteljesebb színeket. És akkor elhatároztam, hogy minden nap fogok valamilyen színt hordani. És a szín alatt nem a feketét, szürkét vagy barnát értem, hanem valami vidámat, valami érdekeset, ami általában nem annyira jellemző télen. Ilyesmire gondolok:
 
Winter highlights

Azért én is várom a tavaszt! Meg  a nyarat, meg a fagyit....
De előtte még nem hagyom ki az idei síelést!

2012. február 22., szerda

comeback

Ezer meg egy éve nem írtam....
És mennyi minden történt azóta! De de talán hagyjuk is ezt most.
A lényeg, hogy engem is elkapott a tavasz szele (na nem a vizet árasztós fajta :)) és elhatároztam, hogy visszatérek, sőt meg is újítom magamat!
Remélem már várjátok! Mert én igen!
Egy kis síelés és feltöltődés után újra jelentkezem!
Aki akarja vághatja a centit...

2011. április 26., kedd

Húsvét

Nagy várakozásokkal indultam neki a húsvéti hosszúhétvégének. Főként talán azért, mert a húsvétban gasztro szempontból nagyon tapasztalatom van, mint más ünnepekben. Ez az jelenti, hogy sonkát már főztem korábban kétszer is. És már nagyon vágytam is a sonkára és tojásra, újhagymával, paradicsommal, tormával és kaláccsal. Egyszóval vártam a húsvéti ízeket. Az idén itthon töltöttük az ünnepeket így egy elég ambiciózus listával vágtam neki az ünnepi konyha túrának.
És mondhatom ez az ünnep minden várakozásomat felülmúlta, több szempontból is! :)
Amit a következő évekre le kell vonjak tanulságul, hogy még mindig nem tudom igazán hatékonyan menedzselni az ünnepi előkészületeket. Mondjuk péntek estig nem sok dologra jutott időm, de azért igyekeztem a munka és az edzések mellé egy bevásárlást és némi előkészületet beiktatni.
Így végül a 10 pontos listámból 7 pont került megvalósításra, ami nem rossz eredmény. Tekintve, hogy közben még ez az felkerült, ami nem is volt tervbe véve.
Anyunak köszönhetően az unalmas gyári csomagolás helyett édes kis nyuszik szállították házhoz a gyerkőcök ajándékát. És olyan, de olyan locsoló verset is hallottam, hogy elállt a szavam! :)


A nyuszik elkészítése nem bonyolult. Én egy 40x40 cm hosszúságú csuda finom fehér anyagot használtam hozzá. Az anyagot félbehajtottam, úgy hogy egyenlő szárú háromszöget formázzon. Aztán a háromszög csúcsától elkezdtem feltekerni egy hurkába az anyagot egészen addig, amíg elértem a hajtás vonaláig, azaz a másik háromszögig. Ekkor a máik oldalról ugyanezt megismételtem. Így két hosszú hurkát kaptam, ebből alakítottam ki a nyuszit. Ez úgy történt, hogy lemértem mekkora hely kell a tojásnak és a csokiknak, amit a nyusziba szerettem volna tenni. Aztán ott összefogtam az anyagot és egy fehér befőttesgumi segítségével kialakítottam a fejeket és a két tapsifület. A nyuszik még kaptak egy kis piros masnit és egy kis csengőt és persze az elmaradhatatlan csokikat.

Az ételeket figyelembe véve készült természetesen sonka és kaszinótojás. A maradékok hasznosítása jegyében isteni bableves a sonkaléből. Megpróbálkoztam a kalács sütéssel  és a bonbon készítéssel is. Sütöttem pogácsát, és főztem karamellt is. Tehát folyt köv.!

2011. április 20., szerda

Sült füstölt mozzarellás paradicsomos cukkini

 Hétfőn mikor hazaértem a munkából, már alig vártam, hogy indulhassak futni. Mielőtt elindultam, még gyorsan összedobtam egy remek kis vacsorát. Betettem a sütőbe sülni és nyúlcipőt futócipőt húztam.
És ami ezután következett az nagyon feldobott! Először is közel 4 km-t futottam és az első 2 km-t minden erőlködés és halál közeli élmény nélkül egyben, azaz séta nélkül tettem meg. Aztán az első kör sikerein felbuzdulva nekivágtam még egynek. Nem akartam széthajtani magam, így ebben a körben már némi sétát engedélyeztem magamnak. Eléggé feldobva értem haza a futásból és belépve remek illatok fogadtak.  És ebben a vacsorában az a jó, hogy olyan gyorsan meg lehet enni, mint amilyen gyorsan elkészült! :)



Hozzávalók

1 cukkini
3-4 paradicsom
15 dkg füstölt mozzarella sajt
1 dl húsleves (én ezt vízből és házias levesalapból állítottam elő)
só
bors
fűszerek

A cukkinit és a paradicsomot vékonyabb karikákra vágtam és a füstölt mozzarellát is felszeleteltem. A sütőtálba rétegezve beleraktam a cukkini karikákat és a paradicsom karikákat illetve a sajtot. Amikor minden zöldség elfogyott, akkor a tetejét lefújtam egy kis olajjal és sóztam, borsoztam. Még hintettem rá némi zöldségek grillezéséhez használatos fűszerkeveréket és fokhagymasót is. Egy dologra kell nagyon figyelni, hogy a sajt sós lehet, így óvatosan kell sózni. legközelebb erre én is jobban figyelek, mert most egy nagyon picit sós lett. Ezután meglocsoltam a forró vízből és egy kevés házias levesealapból készült lével. Alufóliával letakartam és 30 percre 180 fokos sütőbe tettem sülni. A 30 perc elteltével levettem a fóliát és még 10 percig sütöttem a finom, illatozó zöldségeket. Nagyon finom lett, el is fogyott vacsorára, pedig azt gondoltam még másnap ebédre is tudok magamnak félretenni belőle.
Related Posts with Thumbnails