Fogadjunk!

Tavaly megfogadtam magamnak pár dolgot az új évre. Azt kell mondjam, hogy a megvalósítás mondjuk 70% környékére tehető. Ami szerintem nem is olyan rossz, így elsőre. A folyamat folytatásaként elgondolkodtam mit szeretnék 2011-re megfogadni.
Aztán annyira filozofikus hangulatomban voltam, hogy mi lehet a különbség a fogadalom és a cél között. És akkor nekem inkább 2011-es céljaim vagy fogadalmaim legyenek?
Tényleg szerintetek mi különbözteti meg hogy megfogadsz magadnak valamit, amit ebben az évben szeretnél megtenni/kipróbálni/átélni/megélni vagy hogy azt mondod magadnak, hogy a következő éjféli pezsgő koccintásig a következőket megteszem/kipróbálom/átélem/megélem.
És akkor nekiálltam keresni, hogy mit is jelent a fogadalom és mit a cél...

Cél mindenekelőtt az, amit valamely cselekvés által el akarunk érni, valamely tevékenységgel megvalósítani. Ebben az értelemben annyi mint szándék, az a gondolat, mely az akarást irányozza. A cél ok, ha a cselekvés reá irányul, elérése végett indul meg. (Forrás: Pallas Nagylexikon)


A fogadalom pedig általános értelemben egy istenségnek tett ígéret valaminek elnyerése érdekében. A fogadalom önmagában csakis azt kötelezi, aki letette és megszűnik a kitűzött idő lejártával, az ígéret tárgyának lényegi megváltozásával, feltételének vagy céljának megszűntével, felmentéssel és a fogadalom megváltoztatásával. Akinek hatalma van a fogadalom tárgya fölött, az felfüggesztheti a  fogadalom kötelező erejét mindaddig, amíg számára a fogadalom teljesítése hátránnyal jár. (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)
 
Ebben az értelemben azt hiszem nekem inkább céljaim vannak és nem ígéreteim amiket később visszavonhatok. És a célokhoz társítok egy határidőt, de az sem tragédia ha esetleg valami miatt nem valósul meg az eredetileg kitűzött határidőig, hiszen lesznek/vannak nekem a tavalyi évről áthozott céljaim is.
 
Na de lássuk a medvét, vagyis a célokat:
Az idei évem még jobb lesz, mint a tavalyi.

• Még többet sütni és főzni mint tavaly, és erről még többet blogolni.
• Megfőzni életem első igazi húslevesét (ne ez például egy tavalyi export cél) és általánosságban is sokkal több levest enni és készíteni
• Egészséges és egyszerű ételeket enni (persze néha ki lehet rúgni a hámból) és új ízeket kipróbálni (ezt azért kellő óvatossággal és nyitottsággal)
• Rendszeresen sportolni - az idén szépen lassan próbálom felvenni a futást a repertoáromba :)
• Megtanulni nem stresszelni és nem görcsölni feleslegesen (már az is nagy eredmény ha ezt egyre kevesebbet teszem majd!)

Azt hiszem nagyjából ennyi az amit erre az évre kiterveltem magamnak. Persze a lista folyamatosan bővül és bővülni is fog, mindenesetre jó volt úgy kezdeni az évet, hogy keretbe foglaltam amit szeretnék az idén.
És  miközben ezt a bejegyzést írtam illetve ezeken gondolkodtam megtaláltam az alábbi idézetet:

Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid.”
/Benjamin Elijah Mays/

Hát nekem már vannak 2011-re is! Kezdődjön a móka!

Könnyű nyárias vacsora egy hideg téli estén

Ahogy ígértem, jön egy nyáridéző vacsora. Egy téli hideg reggelen, mikor útban vagyunk a munka helyünkre kétségtelenül az egyik legjobb amit tehetünk (ha már sajnos vissza nem fordulhatunk, hogy mégis haza menjünk inkább), hogy a nyárra gondolunk. És mivel a nyár és a napsütés mindig mosolyt csal az arcomra és nem akartam még elengedni ezt az érzést, mert akkor menthetetlenül elmerülök a hideg nyirkosságban, így kitaláltam hogy este valami finom, könnyű és nyárias vacsit készítek. Ez lett a végeredmény!

Hozzávalók

1 ek olivaolaj

1 cukkini

3 paradicsom

1 gerezd fokhagyma

2 tojás

só, bors és bazsalikom (nekem csak szárított és morzsolt volt éppen otthon)

A cukkinit apró kockákra vágtam és közben egy teflon serpenyőben felforrósítottam az olivaolajat. A cukkinit beleszórtam a serpenyőbe és folyamatosan kevergetve pirítottam és pároltam amíg el nem kezdett megpuhulni.

Ekkor hozzáadtam a felkockázott a paradicsomot is. A legjobb lenne a félbevágott koktélparadicsom, de én abból sajnos nem kaptam szépet. A cukkinire és a paradicsomra rányomtam egy fokhagymát és megszórtam sóval, borssal és némi szárított morzsolt bazsalikommal is és pár percig még tovább pároltam. (Ha van friss bazsalikom levél otthon, akkor inkább azt adjunk hozzá a végén, bár így szárított morzsolt bazsalikommal is nagyon finom volt.) 

Ezután a cukkinis paradicsomot a serpenyő közepéről kihúztam a szélére és középre ütöttem 2 tojást.  A tojásokat fedő alatt készre sütöttem, ami azt jelenteti nálunk, hogy a sárgája még folyik de más már nem. De ezt mindenki máshogy szereti tapasztalatom szerint.

Pirítóssal ettük és mondhatom nagyon finom volt és tényleg a nyár emlékét idézte fel. Azon kívül remekül feldobta a cukkini és a paradicsom a tükörtojást.

Már látom is magam előtt a képet, ahogy egy nyári hétvégén a teraszon ülve napsütésben fogyasztom ezt a reggelit!

Jubil-álom

Ma reggel az ünnepek utáni szabadság végeztével újra dolgozni battyogtam. És elég sokat gondolkodtam befelé menet... Egyrészt, hogy még hideg tél van de hamarosan itt a nyár. :) Nem kell nevetni, hiszem mindenki ismeri a mondást: Január, február... Itt a nyár! Minden esetre arra gondoltam, hogy hamarosan újra világosban lépek ki az iroda ajtaján miután lejárt a munkanap. Hamarosan újra meleg lesz, napsütés és mindenféle jó kis nyári dolgok: fagyi, limonádé, napszemüveg...
Fel is használtam  a remek hangulatot és estére kitaláltam egy remek nyáridéző könnyű kis vacsorát! (hamarosan annak is jönnek a részletei)
És még egy valami jutott az eszembe, hogy napra pontosan 6 évvel ezelőtt ugyanígy indultam be a céghez, az első munkanapomra. Hihetetlen hosszú idő 6 év, azalatt diplomát kapnak az orvosok, a jogászok, a csecsemők iskolába mennek, egy új autó használt régi autó lesz, egy fának 6 új évgyűrűje lesz... :) Igen, ilyen gondolataim támadtak, pedig nem mondhatnám, hogy túlpihentem magam az év végi ünnepek környékén! :)
Mindenesetre nekem fontos volt és engem elgondolkodásra késztetett ez a 6 év. Kicsit talán még rosszul esett, hogy ott bent ez senkinek nem is jutott az eszébe, de ezen persze nem kell csodálkozni. Már kiment a divatból a kiváló dolgozó kitüntetés, a jubileumi oklevél és ehhez hasonló dolgok. Pedig nem voltak azok rosszak... Akkor talán még ha felszínesen is de törődtek az emberrel, számon tartották, megemlítették, megkoccintották az ilyen alkalmakat. Bevallom ez azért néha hiányzik. De mindegy én magammal megünnepeltem a pillanatot. Megpróbáltam visszaemlékezni arra a 6 évvel ezelőtti napra. Nem nagyon ment. Komolyan, hogy fogok így idős koromban mesélni??? Vagy amiket én hallottam, hogy "és '958-ban, amikor..." azok is mind csak egy jó kis blöff szüleményei, amik arra alapoznak, hogy a hallgatóság akkor még úgysem élt és nem emlékezhet rá pontosan mi történt.
Szóval 6 éve! És ezzel a mai világban azt hiszem egy régi "bútordarabbá" váltam. Tényleg mennyi gyakori manapság, hogy az ember az első munkahelyén ennyi időt töltsön? Lehet, hogy nem jól csinálom?
Végső soron nekem mosolyt csalt az arcomra és jól esett visszaemlékezni. Talán szebb is volt így, hogy csak az enyém volt a pillanat, mintha a fél testület kezet fogott volna velem, vagy hátba vágva gratulál!

Mosolygós alma

Mikulás napra kerestem finomságokat a zöldségesnél, amikor egy tálból rám mosolygott egy pár alma. És ez most nem költői túlzás! Ez az igazi mosolygós alma, a happy apple! Szerintem zseniális, nem tudom hogyan készült de aznap már jól indult a napom!

Mikulás keksz

A szombati lánybulira így Mikulás közeledtével egy különleges meglepetéssel szerettem volna kedveskedni a lányoknak. A terv fokozatosan állt össze a fejemben. Első lépésben kipróbáltam egy úgy kreatív technikát a süthető gyurmát. Be kell vallanom, nekem évek óta gyengém a piros-fehér összeállítás és amikor megpillantottam ezeket a helyes kis mütyüröket a Praktika magazinban, akkor kitaláltam: ez lesz az idei Mikulás projekt. Mert kézzel készül (na meg szívvel-lélekkel), mert kedves és mert nekem nagyon nagy örömet okoz készíteni! A díszítés tehát adott volt. És igen, a gombhoz passzintottam a kabátot! Ugyanis amikor a kis gyurma díszek készen voltak akkor jött az ötlet, hogy egy adag kekszet befőttesüvegekbe rakok, és a tetejére rakom a helyes kis díszeket. Ha az adott az ötlet, akkor már csak a kivitelezés marad hátra!

Hozzávalók

15 dkg liszt

 5 dkg cukor

10 dkg vaj/margarin

vanília aroma

őrölt gyömbér (vagy fahéj, vagy mézeskalácsfűszer)

1 tojás sárgája

A keksz elkészítése elég egyszerű. Mivel ez egy omlós tészta jó ha minden alapanyag hideg. Én az alapanyagok kimérésével kezdek és gyakran készítek egyből dupla adagot, mert igen gyorsan el tud fogyni a kész keksz. Miután kimértem minden hozzávalót a vajat kis kockákra vágom, mert így könnyebb lesz kézzel összeállítani a tésztát. Ha a vajat vagy margarint nem vettem ki korábban (és általában nem szoktam) akkor az egész műveletet a margarin kiméréssel és felkockázással kezdem, és amíg a többi alapanyagot előkészítem van ideje átmelegedni annyira, hogy már könnyű legyen vele dolgozni. A lisztet a keverőtálba öntöm és mellé öntöm a cukrot (vagy édesítőszert). Ilyenkor szoktam eldönteni, hogy milyen ízesítésű kekszet szeretnék, attól függően teszem bele a gyömbért, a fahéjat vagy a mézeskalács fűszerkeveréket. Tulajdonképpen bármit tehetünk hozzá, amihez csak kedvünk van. Elvileg egy teáskanálnyit de én most már, hogy évek óta rendszeres készítem már bátrabban fűszerezem. Ja igen, még tehetünk mellé egy kis ánizst is de én azt nem kedvelem, ezért ettől el szoktam tekinteni. Hozzáadok még egy kupaknyi vagy teáskanálnyi vanília aromát és a tojás sárgáját. Ezután rádobálom a vaj vagy margarin kockákat és feltűrt ingujjal nekiesek, hogy összegyurmázzam a tésztát. A tészta kb. egy 10-15 perc alatt gyönyörűen összeáll és egy helyes kis cipó formálható belőle. Ez én zacskóba teszem és mehet is a hűtőszekrénybe egy fél órára legalább. Azért is jó ez a tészta, mert korábban meg lehet csinálni hiszen a szaggatással is el lehet játszani. Ha gyorsítani akarunk, akkor pedig betehetjük a mélyhűtőbe is a tésztát. Ilyenkor esetleg jut idő arra, hogy a tojásfehérjéből és porcukorból mázas készítsünk a díszítéshez.

Ha a tésztán kellőképpen lehűlt, akkor kivesszük a hűtőből és kinyújtjuk mondjuk fél centi vastagságúra. Arra figyelni kell, hogy nem nőnek meg a kekszek sütés közben inkább csak pirulnak, tehát ne nyújtsuk nagyon vékonyra mert akkor szárazra süthetjük őket. Miután kinyújtottuk különböző kiszúró formákkal kiszaggatjuk a tésztát és sütőpapíros tepsire rakosgatjuk őket. Az alakzatok közötti távolság nem kell hogy túl nagy legyen, mert nem nőnek, durván egy ujjnyi távolság bőven elég.

A kekszeket 200 fokon 8-10 percig kell sütni.

Ha mázzal díszítjük, akkor úgy néz ki mint ebben a régi Tina konyha számban - ez a kép nagyban motivált a sütemény első elkészítésekor. És amikor a kóstolás is megtörtént bekerült a klasszikus karácsonyi receptjeim közé és immár 3 éve mindig készül ilyen az ünnepek közeledtével!

A Mikulás előtti hétvége

Boldog Mikulást kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

Nekem nagyon jól alakult ez a Mikulás előtti hétvége! Először is az ünnepi ráhangolódás jegyében pénteken kisétáltunk a Vörösmarty téri Karácsonyi Vásárba. Csuda jó volt, volt minden ami kellett: hideg, forraltbor, hideg, töki pompos, hideg, sült kolbász és párolt savanyúkáposzta, hideg és kürtös kalács. Azt említettem már hogy nagyon hideg volt?! De ez így jó és szép, így van meg a megfelelő hangulata. Hiszen hogyan is nézne ki forraltborozni és sült kolbász falatozni miközben hétágra süt a nap és izzadunk?? Ugye, hogy kell a hideg! Még nekem is, aki alapvetően nagyon fázós és nyáron vagyok igazán elememben!

Szóval péntek után szombat, amikor is délután kezdődött a szokásos csajos Szex és New York party nem szokványos karácsonyi különkiadás! Közös főzéssel, frenetikus ünnepi menüvel!  Erről bővebben Morzsókánál, hiszen az ő érdeme! Én csak annyit mondok, NAGYON FINOM!!!! Köszi Morzsóka!

A szombati nap már vasárnap hajnalban ért véget, így a vasárnap rögtön egy brunch-al kezdődött. Akik nem tudná  a brunch = ebédbe hajló reggeli! :) Ezt követően tettem egy értékes látogatást a Karácsonyi WAMP-on, ahol két kedves ékszert be is szeretnem! Majd egy laza ebéd után otthoni pihenésbe vetettük bele magunkat. Volt finom délutáni szundikálás, gyertya gyújtás, olvasás, karácsonyi tea iszogatás, pogácsa sütés és társasjátékozás karácsonyi zenei aláfestéssel.

szóval volt minden ami szem, száj és a lélek ingere! Igazán feltöltődtem!

És ma reggel a Mikulás meghozta az ajándékokat is! Cserébe finom kekszet kapott! (A recept is jön hamarosan!)

Sajtos baconos csirketekercs

Nagyon szeretem a zöldbabot - leginkább a zöld zöldbabot. Számomra nem létezik jobb köret, mint amikor a  hosszú zöldbab szálak betekerednek bacon szalonnába. :)
Így kezdődött hát a következő étel. De ugye már nem éppen azt a zöldbabos szezont írjuk, és mivel nekem a mélyhűtőben csak darabolt zöldbabom volt így egy kicsit átalakítottam.

 

 

Hozzávalók

1 egész csirkemell

bacon szalonna

sajt (lehetőleg ne trappista legyen, mert nekem ez kifolyt)

zöldbab

burgonya

vaj

tej

fűszerek

Az elkészítést én a csirke mellekkel kezdtem, azt ugyanis már egy nappal korábban összeraktam. A csirkemellet felvágtam egyik oldalát kicsit megfűszereztem, borssal és fűszersóval (sóval óvatosan mert jön még rá a bacon). Aztán beleraktam egy darabka sajtot és összetekertem, majd rátekertem a bacont. Amikor készen volt, hőálló tálba tettem a göngyölt csirkemelleket és dobtam mellé egy-két darabka vajat.

Másnap pedig 180 fokon addig sütöttem,először alufólia alatt, hogy a hús megpuhuljon, átsüljön, aztán addig sütöttem még, amíg megpirult a hús és a bacon.

A baconos zöldbab köretemhez túl rövidek voltak a zöldbabok, így nem szedtem őket kis "csokorba", hanem hőálló tálba öntöttem és szórtam rá egy kis fűszerkeveréket és dobtam közé pár kocka vajat és a tetejére fektettem a bacont. Ezt a hús mellé tettem a sütőben és hasonlóan először alufólia alatt, aztán levettem a fóliát és megpirítottam a bacont a tetején.

A sütőben sült finomságok mellé egy kis krumplipürét adtam még. (A főtt krumplit tejjel és vajjal együtt törtem meg.)

Nagyon finom lett, bár a hús minden elővigyázatosságom ellenére kissé sós lett, amit szerencsére kompenzált, hogy a köretet nem túl sósra készítettem. Igaz finomság a hideg napokra!